Múzeumi műtárgyvédelem 3., 1976 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

T. Knotik Márta: Gótikus miseruhák restaurálásáról

titás során a fémfonalakkal együtt visszanyerték tündöklő színüket és fényüket. Sőt, még azok a kis felületű színes részletek is előjöttek (2), melyek eddig egy­beolvadtak a háttér barnaságával. Itt a háttér hímzése nem fényesedhetett ki, mi­vel a hímzésükhöz használt fonal bélszerü bevonatú. Viszont a tisztítással életre keltett apró felületek színgazdagsága felélénkítette a háttérnek ezt a meleg barna­ságát. A tisztítás során a legnagyobb kontraszt az alakok és háttér között jelent­kezett. Az alakok visszanyerve testfelületük nyersselyem színét, előugró világos foltjaikkal, rajzukkal visszaadták a képek eredeti plasztikáját. A képsorokat a virágos keretelés hímzésének tüzvörös színe fogja egységbe. Végül a keretelés összevarrásait, melyek alakja deformálódott, a még nedves anyagból távolitottuk el. így a keretnek színe mellett eredeti alakja és hatása is visszatért. A két kereszt kontúrja egyformán deformálódott a sok javítgatás folytán és a ma­gas plasztika súlya jócskán igénybevette, megrongálta alapvásznukat. A restaurá­láskor a hasonló minőségű vászonnal teljesen alábéleltük a kereszteket. Ez nem­csak alakjukat, kontúrjukat rögzitette, hanem egyúttal a kusza háttér lebomlott fo­nalait is hozzá erősíthettük. Ahogy helyükre kerültek a kettesével fektetett arany­fonalak (1), és megszabott leöltögetésük visszaadta a háttér eredeti ritmusát, egy­szerre bántóvá váltak az élőfa kereszt csonkjainak csupasz vászonrészei, melyek­ről a tüfestésü selyemhimzés egy része teljesen lekopott. A bársony és a kereszt már helyreállított képe megkívánta, hogy eltűnjenek e csupasz vászonfelületek. V is szahim zés ükkel helyreállt az esztétikai egyensúly. Hasonló folyamat játszódott le a képsorok esetében (2) is. Ahogy a képek hátterét képező fonalak helyükre kerültek, és leöltögetésükkel újra kirajzolódtak a háttér geometrikus formái, a padozat összetartó vonalai, azonnal visszatért a kompo­zíció térbelisége. Egyszerre még kopottabbaknak, még kuszábbaknak hatottak az előtérben lévő tárgyak és alakok. Ez a szembetűnő különbség arra késztetett, hogy a kereszten külön réteget képező tárgyak és figurák restaurálását is az eddigiek­kel egyenlő mértékben oldjuk meg. Egy-egy alak leemelése több okból is szüksé­gessé vált. Csak igy tisztázódhatott az alakok, és a térben mögéjük helyezett tárgyak rajza, helye és funkciója, mert az alakok alá futó becsatlakozásokat ezek pereme pontosan megőrizte. Ugyanez vonatkozott a mozdulatok, cselekvések rajzi megoldására is. A leemelések másik oka, hogy a magasan alátöltött testek techni­kai megoldása helyenként lehetetlenné tette a rétegek átöltését. A restaurálás e stádiumában az ábrázolás lényegét alkotó figurális megoldásoknál fokozott erőfeszítéseket igényelt, hogy a helyreállítás mértékét következetesen egyen­súlyban tartsuk. A legjobban megrongálódott a testfelületeket képező selyemszövet (1) és hímzés (2) restaurálási módjának kiválasztása bizonyult különösen nagy erő­próbának. Csak lépésről-lépésre lehetett a végső megoldásig eljutni. Tisztítás szempontjából már csak a corpus (1) volt hátra, hiszen a képsorok (2) alakjai! a kereszttel együtt tisztítottuk ki. A keresztről leválasztott corpusról (1) azonnal kitűnt, hogy eredeti formáját elvesz­tette, amikor az alapvászon és a testfelület selyme elvált egymástól. így az idők folyamán a test szabadon deformálódhatott. Ennek a deformált állapotnak creplines letakarása, konzerválása helytelen lelt volna. Ahhoz, hogy a corpus visszanyerhes­se az alapvásznával egyértelműen meghatározott régi alakját, először a testfe­lületet képező selyem régi formáját kellett visszaadnunk. Evvel egyszeriben olyan- 75 -

Next

/
Thumbnails
Contents