Múzeumi műtárgyvédelem 3., 1976 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

T. Knotik Márta: Gótikus miseruhák restaurálásáról

T. Knotik Márta:

GÓTIKUS MISERUHÁK RESTAURÁLÁSÁRÓL

Az Iparművészeti Muzeum 1974-es "A térmüvészetek határai. I. Gótika" cimü kiállításán szerepelt először együtt a muzeum tulajdonában lévő valamennyi, számszerint tizenhárom gótikus miseruha. A kiállítás rendezője, Vadászi Erzsébet lényegesnek tartotta, hogy a kiállított műtárgyak esztétikailag élvezhető állapotban, eredeti szépségüket felidézve és megközelítve kerüljenek a múzeumlátogatók elé. így ért az a megtiszteltetés, hogy két későgótikus miseruha restaurálására felkértek.

A miseruhák állapota

E miseruháknak alapjuk síkjából magasan kiemelkedő plasztikája évszázadokon át megnehezítette tárolásukat. így természetes, hogy a felső réteg felületei rongálódtak a legjobban, vagy semmisültek meg egészen. A tárolás és raktározás során a szinte szoborszerüen mintázott corpus úgy szétlapult, mintha lehengerelték volna. Felülete megkopott, s állandó javítgatásokkal igyekeztek egybetartani.

Ennek ellenére a miseruhák napjainkra annyira megrongálódtak, hogy kiállításuk szinte lehetetlenné vált. így restaurálásukkal kapcsolatban sokrétű és komoly i- gény merült fel. A legnagyobb problémát, de egyben a megoldást is a miseruhák réteges technikai felépítése jelentette.

A miseruhák helyreállításánál az esztétikai igényt és a restaurálás lehetőségeit igyekeztünk közös nevezőre hozni. Az előreláthatóan biztos eredményt hozó megoldásoknál - pl. a figurális részek letakarása, állaguk konzerválása átlátszó anyaggal (creplinnel) - megvontuk a helyreállítás alsó szintjét, mig a további lehetőségek esetenkénti megvitatásával szabadon hagytuk az utat a magasabb szintű megoldások felé. Feltételes megállapodásaink is voltak, melyeket kizárólag a miseruhák elkerülhetetlen szétbontása tisztázhatott és dönthetett el, pl. melyik a kereszt eredeti keretelése stb. A restaurálást végig izgalmassá tette az, hogy végül a legkisebb részletnek is bele kell simulnia a miseruha egészébe. Ezért minden esetben egyenlő mértékű helyreállítást végeztünk. A munka folyamán a műtárgy lépésről-lépésre megkövetelte, hogy a figurális részek konzerválása helyett megtaláljuk a restaurálásuk, sőt szükség szerint pótlásuk módját is. így jutottunk el a testfelületeket képező selyemszövet és hímzés restaurálásának a miseruhákhoz méltó megoldásához.

Ez alkalommal a restaurálás egységének megteremtését szeretném végigkísérni, így különösen azokra a mozzanatokra nem térek ki, melyeket a zászlók restaurálása (Veszprém megyei Múzeumok Közleményei 10. kötet 456-467 p.) kapcsán már leírtunk. Mivel a helyreállítás egyes szakaszaiban a miseruhákat párhuzamosan tárgyaljuk, a továbbiakban az 53.451 ltsz. misemhára a zárójelbe tett 1-es, a 7393 ltsz. miseruhára a 2-es számmal utalunk.

73