Múzeumi műtárgyvédelem 3., 1976 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Deédné Garzuly Mária: A textilrestaurálás válsága
1. Az első és legfontosabb feladat az anyagbeszerzés megszervezése. Központilag kellene raktározni szőtteseket, fonalakat, arany- és ezüstszálakat, festékeket, szóval a textil restaurálásának mindazon kellékeit, melyek a kereskedelemből már eltűntek, vagy rövidesen el fognak tűnni. Az anyagbeszerzés folyamatosságának biztosítására jelenleg nincs más lehetőség, mint egy világközpont létesítése, amely minden ország szakképzett restaurátorának rendelkezésére állna. 2. Felesleges hangsúlyozni, mennyire fontos, hogy a restaurátor jól ismerje szakmája technológiáját. A festészet, szobrászat stb. technikáját minden müvésznövendék megtanulhatja. De ki ismeri ma már a régi szövő- és himzőtechnikákat? Ezért kellene e központban a még élő hagyományokat életben tartani, ápolni. Ma még élnek öreg kéziszövő, fémsodró stb. mesterek, akik szakmájukat átadhatnák a fiatal nemzedéknek. Kérdés, hogy ez tiz év múlva lehetséges lesz-e. 3. A mühelyhagyományoknak a fiatal restaurátor nemzedék birtokába kell jutniuk. A növendékek e központban 1-2 szemeszteres praktikum keretében megismerkedhetnének a kihalóban lévő szakmákkal, a modern restaurálási gyakorlattal és a vezető szakemberekkel. 4. A központnak rendkívül fontos feladata az elmélet és gyakorlat összekapcsolása. Ezért tanácsadó testületnek is kell lennie, amely a beérkező kérdésekre Írásbeli válaszokat ad, s amelynek egy szakkönyvtára mindenkinek rendelkezésre áll. A textilrestaurálás jövőjébe tekintve az egyik oldalon a sürgető feladatok szinte végeláthatatlan tömegét látjuk, a másik oldalon viszont alapvető tehézségek veszélyeztetik a gyakorlati munka lehetőségét. Ha e problémákat nem tudjuk belátható időn belül megoldani, később már nem lesz rá mód. Bennünket terhel a felelősség azért, hogy felnőnek-e további generációk a régi mühelytradició és a modern restaurálási elvek szellemében. Azok a restaurátorgenerációk, amelyek feladata, hogy megmentsék és megtartsák az emberiség e csodálatos és talán legszubtilisabb alkotásainak utolsó emlékeit. Összefoglalás A szerző négy probléma köré csoportosítja mondanivalóját. A textilrestaurálás jelenlegi, válságos helyzetének előidézője 1. a természetes anyagokból készült termékek folyamatos eltűnése; 2. a tradicionális műhelyek megszűnése; 3. a restaurátorképzés megoldatlansága, és végül: 4. az a körülmény, hogy a tudományos kutatás eredményeit az egyes, különállóan dolgozó restaurátorok csak korlátozott mértékben tudják hasznosítani. Megoldásnak tartaná, ha az anyagbeszerzést központosítanák. A még működő kézműipari műhelyek, régi mesterek munkájának megismerése és továbbadása szintén a legfontosabb feladatok közé tartozik. A fiatal restaurátoroknak szervezett formában kellene megismerkedniük a régi technikákkal. Mindezen feladatok megoldására egy központot kellene létrehozni, amely a fenti funkciók teljesítése mellett szaktanácsadást is végezne, könyvtára pedig mindenkinek rendelkezésre állna. 71
