Múzeumi műtárgyvédelem 3., 1976 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Deédné Garzuly Mária: A textilrestaurálás válsága

atelier üzeme feloszlatását mérlegeli, ami Franciaország egyik legragyogóbb hagyományának pusztulását jelentené...,"

Nemcsak a restauráláshoz szükséges szőttesek tűnnek el mindinkább, hanem a fonalak is. A szintetikus varrófonalak a tapasztalat szerint jól használhatók, de tiszta selyem himzőfonál már nem kapható, s a pamut- és gyapjufonalak is csak az un. divattipusokban.

Mégnagyobb gond előtt áll a restaurátor, ha fémszálakra, bortnikra, csipkékre van szüksége. Az arany- és ezüstszálak készitésének ősrégi kézműipari tradíciója már úgyszólván teljesen kipusztult. Még fél évszázaddal ezelőtt is e szakma mesterei az aranyszálak és paszományok bőséges választékát hozták a piacra. Ma már egy-egy sima fémfonal beszerzése is szinte lehetetlen. Amikor a Wawel

rendkívül értékes brüsszeli gobelinjeit restaurálták, "

__a szükséges arany-és

e

züstfonalakat csak magántulajdonból tudták beszerezni, és ezek is - sajnos - szétfejtett csipkékből származtak. Mennyivel célszerűbb lett volna uj szálakat venni!..." Törékeny anyag másodlagos alkalmazását semmiképpen sem minősíthetjük használható megoldásnak. De még ha az is lenne, akkor is csak a véletlen szerencse juttathatja kezünkbe. És vajon meddig még?

A textilrestaurátor egyik fontos feladata a szőttesek és szövetfonalak festése. Az ideális eljárás a természetes festőanyagokkal való festés volna, tehát az az eljárás, mellyel az eredeti objektumot festették. Ez azonban fáradságos és időrabló munka, melyhez sok hely és nagy edények kellene, ami a restaurátornak ritkán áll rendelkezésére. A jó és használható minőségű vegyi festékanyagok a kereskedelemben nem szerezhetők be. Kinek jutna ma eszébe elfakult használati textíliáját átfesteni? S miután nincs kereslet, nincs választék sem. Az immár rég megszűnt kis- és közepes festőüzemekben kis mennyiségeket is lehetett a megadott minta szerint festeni. A nagyüzemek gépóriásait a restaurátornak szükséges kis tételek miatt már nem érdemes üzembe helyezni.

A felsorolást folytathatnánk egészen a különleges minőségű varrótűkig, melyeket szintén alig lehet már felhajtani. De az eddig felsorolt esetek is világosan utalnak a textilrestaurálás gyakorlati nehézségeire.

A textilrestaurálás válságának okai négy pontban foglalhatók össze:

1. a természetes anyagokból készült termékek folyamatos eltűnése;

2. a mühelytradiciók elapadása;

3. a restaurátorképzés megoldatlansága,*

4. a tudományos kutatás eredményeit az önállóan dolgozó restaurátorok csak korlátozottan tudják hasznosítani.

A felmerülő feladatok egyikét sem lehet önmagában megoldani. A megoldás egy kontinentális központ megteremtése lehet, amely hasonló lenne azokhoz a centrumokhoz, melyeket a textilművészet virágkorából ismerünk. Csak célkitűzése lenne eltérő: nem uj műalkotások teremtése, hanem a régiek megmentése, megtartása.

X Magyarországon a textilrestaurátor-képzés már nem megoldatlan. (A szerk.)

70 -