Múzeumi műtárgyvédelem 3., 1976 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Deédné Garzuly Mária: A textilrestaurálás válsága
Deéd Garzuly Mária: (Ausztria) A TEXTILRESTAURÁLÁS VÁLSÁGA A textiliák kultúránk legmulandóbb értékei közé tartoznak, s már csak ezért is a legnagyobb gonddal és igyekezettel kellene fáradoznunk megmentésükön. Mégis a restaurálási feladatok listáján, de még a szakirodalomban is a legutolsó helyek valamelyikén szerepelnek. Pedig ma már tudjuk, hogy értékelésüknél nem csak mütörténeti, hanem kultúrtörténeti jelentőségüket is számításba kell vennünk. Hiszen az emberiség kézműipari alkotásai között éppen a textíliáknak volt a legmesszebbmenő hatásuk a közösségek, az államok, a társadalmak gazdasági és szellemi életére is. Gondoljunk csak a takács-, hímző- és festőmesterekért folytatott hadjáratokra, azokra az időkre, amikor fényűző textiliák rendítették meg az állami pénzügyeket, vagy azokra a szigorú törvényekre, melyek a ranggal járó minőségek viselési jogot szabályozták a társadalmi hierarchiában betöltött rang szerint. A textiliák minden korban világi és egyházi méltóságok szimbólumai voltak s a zászlóban valójában a Haza gondolata tömörült eszmévé. A mai ember már alig tud képet alkotni a hajdani textíliák gazdagságáról, csodálatos szépségekkel teli világáról! Ennek részben a modern textilipar az oka, mely eldobásra szánt termékek tömegét veti a piacra. Maradandó ma már alig készül, legfeljebb egy-egy művészi értékű falikárpit. Elmúlt már a mühelytra- dició szülte alkotások ideje. A technika mindent átalakított, sok mindent végképp eltörölt. A két legfontosabb tényező ma az idő és a munkaeffektus, amiket a régi műhelyek egyáltalán nem vettek számításba. így hát nem is teremhetnek már többé olyan csodálatos műalkotások, mint amilyenek Bizánc vagy Szicília himzőmühelyeiben, a perzsa birodalom vagy Alexandria szövődéiben készültek. Ezért annyira fontos és sürgető a történelmi textiliák gondozása, megmentése, amelyek egy megszűnt műfaj emlékei már csupán. A gyakorlati textilrestaurálás problémái már jó ideje ijesztően tömörülnek, s végre rá kell eszmélnünk, hogy ha nem történik idejében radikális és globális intézkedés, akkor a tudományos megalapozottság és a rendelkezésre álló szaktudás ellenére sem lesz jövője a textilrestaurálásnak. E problémákat elemezve az első kérdés, ami felvetődik: vajon közös nevezőre lehet-e hozni egyáltalán az ezen a téren folyó munkákat? Vajon egységes munkaterületnek minősithetjük-e a textilrestaurálást mai állapotában? Ha a folyamatban lévő munkákat közelebbről vizsgáljuk, három egymástól élesen elhatárolható munkaterületet különböztethetünk meg. Első helyen állnak a szaktudósok és a kísérleti intézetek munkái. Vizsgálataiknak és gyakorlati kísérleteiknek célja a modern textilrestaurálás tudományos megalapozása. Sokfelé különböző rőszletterületeken folyik tudományos kutatás, melynek nem lehet más gyakorlati célja, mint az, hogy a restaurátornak munkájában, anyagainak és módszereinek megválasztásában biztos útmutatást adjon. 68 -
