Múzeumi műtárgyvédelem 3., 1976 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Jakubik Anna-Kriston László: A Magyar Nemzeti Galéria régi magyar gyűjteményének restaurálási munkái 1968-1973

- elorajzának összehasonlításából. Nem célom az elörajzok elemzése, csupán a jellegükben meglévő különbségekre szeretném felhívni a figyelmet. Az eltérés oka lehet az is, hogy nem azonos személytől, vagy kéztől származik, esetleg az előrajzoláshoz használt eszköz vagy anyag más stb.

Hasonlóképpen a kézeredet, illetve a mester kérdés vonatkozásában jelentősek azok az eltérések, amelyek ugyanazon kép elorajzának különböző részei között megállapíthatók (XVI/38; XVIIl/41.) Ilyen szempontból külön figyelmet érdemel a Kálvária c. kép, amelyen a keresztfa tövénél látható Írásjelek feltehetően kapcsolatba hozhatók a mesterrel.

Ugyancsak elsősorban a művészettörténész szempontjából lehet lényeges az elő- rajz és a végleges kép közötti eltérés elemzése. Figyelemre méltóak ilyen szempontból a XIII/32; XV/36 és a X1X/43. infrafelvételek. Jól nyomonkövethető az egyszerűsítés, a kompozíció megváltoztatása az eredeti elképzeléshez képest. (Szt. András kínzása c. képen - XIX/43. - az oszlop illetve oszlopfő szélesebb volt, a pad lábai máshol voltak, a hátul álló alak fejfedője más volt. Szt. András keresztrefeszitése c. képen - XIII/32. - a bal oldali alak derekára

övét tervezett a festő. A háttérben lévő falon látható előrajz a végleges képhez nem tartozik, ami arra utal, hogy az eredeti elképzelés más lehetett, a fal helyén valószínűleg tájrészlet volt. A Szt. Márton gyereket gyógyít c. képen - XV/36. - látható épület felső része eredetileg szintén egészen más formájú volt.)

Változtatás természetesen nemcsak az előrajzhoz képest történhet, hanem a festés folyamán is. Ezt tükrözi Szt. András kezének eredeti és végleges mérete közötti igen jelentős kilönbség is. (XIIl/32.)

A restaurátor szempontjából legfontosabb és legtöbbet nyújtó eljárás a fotótechnikai vizsgálatok után a radiográfiás vizsgálat. Hazánkban már korábban is voltak kezdeményezések alkalmazására és biztató eredményeket is értek el, de a folytatás elmaradt. Feltehetően a röntgenberendezés üzemeltetésével kapcsolatos szigorú előírások és nem utolsó sorban a berendezéshez és a mütárgy-röntgenezés- hez értő szakemberek hiánya eredményezte azt, hogy jelenleg elvétve kerül sor radiográfiás vizsgálatra, s akkor sem mindig szakszerűen, jól.

A Régi Magyar Gyűjtemény fotótechnikailag megvizsgált festményei közül néhány radiográfiás vizsgálatára is sor került. Ezzel kapcsolatban szeretném megjegyezni rögtön az elején, hogy az alkalmazott röntgenberendezéssel rétegfelvételt nem lehet készíteni, igy a tábla két oldalán lévő kép együttesen jelent meg a röntgen- felvételen, ami természetesen zavaróan hatott a kép értékelésénél, de nem tette lehetetlenné.

A radiográfiás vizsgálat a fotótechnikai vizsgálatokhoz képest azzal az előnnyel rendelkezik, hogy a tárgy állagáról, belső szerkezetéről hü képet kaphatunk. Nagyon jól látható ez a Szt. Márton beteget gyógyít c. kép röntgenfelvételén (XI/28.J. A középső részen értékelhetően megjelent a fa hosszanti lefutású

durva erezete, mig az ezzel határos részeken nem. Ennek oka lehet az is, hogy eltérő fából készültek, de az is, hogy az erezet lefutása a táblát alkotó elemekben a tábla síkjához képest lényegesen eltérő. Pontosan meghatározható a festékréteg sérüléseinek (hiányainak), töredezettségének pontos helye, kiterjedése,- 49