Múzeumi műtárgyvédelem 3., 1976 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Jakubik Anna-Kriston László: A Magyar Nemzeti Galéria régi magyar gyűjteményének restaurálási munkái 1968-1973

A cseíényi Szt. Márton oltár és a liptószentandrási Szt. András oltár vizsgált képeiről a lumineszcenciás felvételek alapján megállapítható, hogy retus alkalmazására csak elvétve került sor az előző beavatkozás során (X/26; XII/30.)

A lakkréteg helyenként egyenetlen és erősen szennyezett, valószinü, hogy szeszlakk vagy esszenciás lakk. Ez lehetőséget ad arra, hogy a korábbi restaurálás során végzett javításokat, esetleg a nem kellő alapossággal és körültekintéssel végzett lakk eltávolítás nyomait (a tisztítás nem volt megfelelő) felismerjük. A legszembetűnőbben Szt. Márton albengai miséje (XII/30. - a kép alsó részén, a középvonal mentén, a hosszanti lefutású repedéseknél, valamint a jobboldali középső harmadban) jelentkeznek a mondottak.

A fotótechnikai eljárások közül talán legtöbbre értékelt és külföldön leggyakrabban alkalmazott az infravörös fényképezés. Kétségkívül a legalkalmasabb eljárás a szemmel nem látható, nem közvetlenül a felülettel kapcsolatos jellegzetességek vizsgálatára, kimutatására és rögzítésére. Hazai elterjedésének feltehetően az infrafilmek beszerzésével és szakszerű tárolásával kapcsolatos nehézségek állítottak nehezen leküzdhető akadályt.

Vizsgálataink során Gevaert 9x12 cm-es lemezt használtunk. Erzékenyitési maximuma 850 nm-nél van. Szavatossága hat hónapra terjed, de hűtőszekrényben megfelelő körülmények között tárolva (50-60 százalék relativ páratartalom, légmentesen záró csomagolásban) ez az idő lényegesen növelhető. Amig a hosszabb (800 nm-nél nagyobb) hullámhosszra érzékenyitett infrafilmek beszerzésével kapcsolatos nehézségek nem szűnnek meg, helyettesiülető 750-es infra kisfilmmel. Ezen utóbbi filmnek az érzékenységi maximuma 750 nm körül van. A kisebb képméret miatt eleve nagyobb nagyításra vagy több felvételre van szükség, ami kétségkívül kedvezőtlenebb feltételeket jelent a korábban említett film alkalmazásához képest.

Az infra felvételeket leggyakrabban az előrajzok kimutatására használják. Akkor várható eredmény az eljárástól, ha az előrajzoláshoz használt anyag szenet (korom), vasat, rezet vagy nagyrendszámu elemeket tartalmaz, a fedőréteg nem túl vastag és nincs benne relative sok nagyrendszámu elemet tartalmazó pigment.

Ezen utóbbi követelményt elsősorban a szerves festékek elégítik ki, ami egyben magyarázatul szolgál arra, hogy elsősorban miért a piros (krapplakk), sárga, barnás szinek és a lazúros részek alól hozható ki értékelhetően az előrajz. Ha a pigmentek vasat, rezet vagy nagyrendszámu elemeket (Hg, Pb) tartalmaznak, akkor a fedőréteg vastagságától függően egyáltalán nem vagy csak részlegesen hozható ki az előrajz. (Szt. Márton gyereket gyógyít és Szt. Márton eltemetése c. képek infrafelvételein - (XV/36; XIV/34. — a mondottak jól nyomonkövethetők. Szt. Márton sárgásbarna illetve vörös szinü köpenyén nagyon jól, a fehér, kékes-fehér ingen gyengén, a zöld ruhán nem jött elő az előrajz. Hasonló a helyzet a többi alak esetén is: a bordó köpenyen jól, az arcokon gyengén, a kék, és zöld köpenyeken nem értékelhető az előrajz.)

Az előrajz tanulmányozása, illetve az ebből nyerhető ismeretek elemzése elsősorban a művészettörténészre tartozik. Mégis a restaurátor szempontjából is tanulságos lehet, ahogy kiviláglik ez a tábla két oldalán lévő festmény - Szt. Márton gyermeket gyógyít (XV/36.) és Szt. Márton eltemetése (XIV/34.)

48