Múzeumi műtárgyvédelem 3., 1976 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Jakubik Anna-Kriston László: A Magyar Nemzeti Galéria régi magyar gyűjteményének restaurálási munkái 1968-1973
II. A Régi Magyar Gyűjtemény egyes darabjain végzett fizikai vizsgálatok A műtárgyakkal foglalkozó szakemberek előtt nyilvánvaló az a tény, hogy a tárgy restaurálása és konzerválása a tárgy kisebb-nagyobb mértékű megváltozását vonja maga után. Kevésbé ismert azonban annak szükségessége, hogy ezen változásokat vagy változtatásokat megfelelő módon rögziteni, dokumentálni is kell, illetve kellene. Valószínű, hogy részben ezzel áll kapcsolatban a műtárgyak fizikai vizsgálatára vonatkozó igények meglehetősen kis száma. Az igény hiánya kapcsolatos lehet természetesen azzal is, hogy Magyarországon ilyen jellegű komplex vizsgálatokkal nem foglalkoztak, igy meglehetősen csekély gyakorlati tapasztalat halmozódhatott fel és ezzel összefüggésben a vizsgálatok elvégzéséhez szükséges berendezések és személyek nem állnak rendelkezésre. Ezen ideálisnak nem nevezhető helyzet megváltoztatására irányuló kezdeti lépéseknek tekinthetők azok a vizsgálatok, melyeket az Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézetben a Magyar Nemzeti Galéria felkérésére 1971-től kezdődően végeztünk. A vizsgálatoknak célja volt, hogy a hazai adottságokat figyelembe véve olyan eljárásokat próbáljunk ki, melyeket a szakemberek a szakirodalomból már megismerhettek, meghonosításuk nem túlzottan költséges és a velük nyerhető ismeretek jól hasznosíthatók a restaurálási folyamat megtervezésénél. Nem tekinthető természetesen másodlagosnak az sem, hogy a vizsgálatok során viszonylag nagy mennyiségű konkrét tapasztalat is felhalmozódott és igy lehetőség nyílt a saját tapasztalat és a szakirodalomból nyerhető ismeretek összevetésére, megfelelő mélységű elemzésére. A jövőre vonatkozóan úgy érzem nem lényegtelen az sem, hogy az összegyűjtött ismeretanyag a restaurátor képzés tananyagának szerves részévé vált és meggyőződésem, hogy ez a restaurálás színvonalának további emelkedésében fog megnyilvánulni. A jelenlegi helyzetet tekintve megítélésem szerint általánosnak tekinthető az a gyakorlat, amely szerint a restaurálás kezdetét megelőző tárgy felmérés és leírás megmarad a pusztán szemmel megállapítható je llegzetességek, tulajdonságok stb. meghatározásánál, leírásánál és a látottak egyszerű tárgyfotón való rögzítésénél. Az ilyen tárgyleírás és dokumentálás nem tekinthető sem megfelelőnek, sem korszerűnek, hisz általában nem tud hű képet adni a hiányok tényleges nagyságáról, jellegéről, az átfestésekről, az alapozáshoz használt anyagokról, pigmentekről, amelyek ismerete a restaurátor szempontjából lehet lényeges, de a művészettörténész számára jelentős előrajzról, kompoziciós változtatásokról stb. sem ad számot. Az eredeti állapot leírása akkor kielégítő és jó, ha a valóságnak megfelel és tartalmazza mindazokat az ismereteket, amelyek a tárgy szempontjából lényegesek. A szokásos tárgy fotók - normál fényképfelvételek - ezen ismeretek közül legfeljebb csak azokat rögzitik, amelyeket szabad szemmel is láthatunk. Mivel többnyire fekete-fehér eljárással készülnek, igy a színeket nem szinhelyesen, hanem csak szintónushelyesen rögzitik. Ezeket a felvételeket 46
