Múzeumi műtárgyvédelem 3., 1976 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Seres László-Szentkirályi Miklós-Velledits Lajos: A kisszebeni Angyali Üdvözlet oltár predellájának restaurálása és szerkezeti megerősítése
A talpdeszka eredeti festése a ráállitott gyertyák és más hatások miatt nagyrészt elpusztult, az eredeti állapotra csak következtetni lehetett. A konzolok előlapjain az aranyozott ornamens közei, a konzol boritó lemezei, a tetődeszka, a pillérkötegek középső tagjai, valamint a lábazat középső mezője kék szintiek voltak. A lábazat pálcatagjai fehér festékkel voltak bevonva. A színek vizsgálatakor több kérdés várt tisztázásra, mivel a tisztitópróbák három réteget mutattak ki. A legfelső réteg olajfesték, alatta szintén kék tempera, a- melynek anyaga a pigmentvizsgálat szerint azuritnak bizonyult. Ennek a rétegnek eredetiségét a további kutatások megkérdőjelezték. A konzolok előlapjain az azuritréteg a repedéseket és a rovarok kirepülőnyilásait is befedte. A konzol bo- ritólemezeinél eleve ki kellett zárnunk azokat a darabokat, amelyek fenyőfából készültek. Ezeket csak kék olajfesték fedte. Az eredeti hárslemezeken legfelül a kék olajfestéket, középen azuritréteget, legalul egy zöld, diszitett temperaréteget fedtünk fel. Ezen a zöld alapon fekete-fehér festett ornamens, valamint sok bekarcolt évszám és név bukkant elő a XVI. -XVII. századból (Georg Fabian Anno 1623) A tetődeszka fülke felőli oldalán fekete alapon fehér csillagokat találtunk. Az egyes festékrétegek meghatározását binoculáris mikroszkóppal és cseppelemzés- sel végeztük. A predella állapota megkövetelte, hogy alkotó elemeire bontsuk. Ez az eredeti összeépítés fordított sorrendjében történt. Első lépésben az oldalát boritó lemezeket választottuk le úgy, hogy a későbbi javítás vasszegeit kihúztuk, majd az eredeti facsapok közepébe fúrtunk, és a megmaradt darabokat kivéstük. Hasonló módon emeltük le a hátlapot is. Nehézséget jelentett a ragasztott felületek szétválasztása, ezt precíziós fűrésszel végeztük. Ezután az egyes darabokat megtisztítottuk a régi ragasztóanyagtól és a szennyeződésektől. A szivacsossá vált fa konzerválásához 10 százalékos paraloid B 72 műgyanta oldatot használtunk. Ez az anyag a fa mechanikai tulajdonságait javítja, nedvességfelvevő képességét csökkenti. Az oldathoz 3-4 százalék pentaklórfenolt adagoltunk, ami a biológiai károsítok ellen megfelelő védelmet nyújt. Az impregnálást ecseteléssel, fecskendővel és infúziós készülékkel végeztük. A hatóanyagot a repedéseken és a farontó bogarak kirepülő nyílásain keresztül juttattuk be a fába. A vastagabb deszkák hátoldalát 10-15 cm hosszú, 1,5 mm átmérőjű ferde furatokkal láttuk el, hogy a konzerváló szer behatolását megkönnyítsük. A korhadás okozta nagyobb hiányokat, a letört darabokat az eredeti deszkának megfelelően hárs vagy fenyőfa foltokkal pótoltuk. Az eltört konzol előlapokat csapolással erősítettük meg, és Weginol műgyanta ragasztóval ragasztottuk fel. A két konzolt úgy erősítettük meg, hogy az oltárszárnyakat biztosan hordozza. Ezt a műveletet egybekötöttük a konzolt boritó lemezek nagy hiányainak pótlásával. A merev szárnyak alá Ívesen kialakított, három centiméter vastag rétegelt lemezt építettünk be. A felfekvéseknél sinszerüen kiképzett faalátétekre ültettük. (VIIl/l9.) A bori tólemezek hordozására fenyőfából tartószerkezetet építettünk, és erre csapoltuk illetve ragasztottuk az eredeti darabokat és a pótlásokat. Szerkezetünk pontosan követte a konzol ivét, és miután beillesztettük a helyére, alulról és felülről 2-2 csappal rögzítettük. így a meggyengült éleket semmilyen igénybevételnek 31
