Múzeumi műtárgyvédelem 3., 1976 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Seres László-Szentkirályi Miklós-Velledits Lajos: A kisszebeni Angyali Üdvözlet oltár predellájának restaurálása és szerkezeti megerősítése

Említettük már hogy a hátlap korábbi javításánál milyen hibákat követtek el. Szétszerelés után a hátlap két darabból állt. A felső, nagyobbik darab erősen rovarrágott és vetemedett volt. Az alsó, keskenyebb töredék faanyaga pedig annyira elkorhadt, hogy az eredeti fa megmentése kérdésessé vált. A két rész közötti hiány a teljes nagyságnak kb. l/5-ét tette ki.

Mindenekelőtt meg kellett szabadítanunk a hátoldalt a merevítő lécektől. Ezért a két darabot festett oldalával lefelé egy filccel borított asztalra fektettük, és a léceket kivéstük. Ennek következtében a hátlap vetemedése megszűnt, és rásimult az asztallapra. Ezután szorító csavarokkal rögzítettük, és impregnáltuk. A műgyanta oldat megszilárdulása után festett felületén egyenes, szilárd tartásu lapot kaptunk. A merevítő lécek helyeit statikai és esztétikai okokból pótolnunk kellett, de nem akartunk abba a hibába esni, mint a régi javítást végző mester.

Ezért a hiányokat 16 cm hosszú, lxl cm keresztmetszetű, két végén 45°-os szögbe vágott, összeforditott hársfalécekkel töltöttük ki. A lécecskék végeinél a 45°-os illesztési felületek soronként váltakozó irányúak. Ezenkívül az illesztéseket soronként fél lécnyi távolsággal csúsztattuk el. Ezzel a megoldással a vetemedések lehetőségét kiküszöböltük.

A hiányzó rész kiegészítésénél több követelményt kellett figyelembe venni. A kiegészítendő felület olyan nagy, hogy ezt egyetlen deszkából a vetemedés lehetősége miatt nem ajánlatos pótolni. A hátlap vastagsága nem egyenletes, 1,4-2,1 cm között váltakozik, s ezt a pótlásnak is követnie kell. Figyelembe kellett vennünk az alsó töredék rossz állapotát is. Ezért egy panelt készítettünk. Ennek váza 5 mm vastag rétegelt lemez, ami megfelelő merevséget biztosit. A lemez mindkét oldalára ugyanolyan lécecskéket ragasztottunk, mint az előbb emlitett pótlásoknál.

(3. ábra) A panel felső élét a törésfelületnek megfelelően alakítottuk ki, és ragasztással, valamint 7 mm átmérőjű csapokkal erősítettük a hátlaphoz. Az alsó töredék fáját 2 mm vastagságúra sorvasztottuk, és ezt ültettük át az uj panelre.^ Ragasztás a pótolt részt a hátlap egyenetlen felületéhez igazítottuk. (Vl/16;VIl/17.) Végül a hátlapok 4 darab parkettával erősítettük meg. Ezeket szálirányra merőlegesen helyeztük el, és ragasztott tartóelemekkel rögzítettük. (4. ábra, vni/22.)

x

E munkák befejezése után került sor az egyes darabok teljes tisztítására, majd esztétikai helyreállítására. Rekonstrukciót ott alkalmaztunk ahol ez lehetséges és indokolt volt. A hátlapon az épen maradt eredeti részekből következtetni tudtunk a hiányzó motívumokra, igy ezt vonalkázó retussal kiegészíthettük. (VIl/18.)

A tetődeszka élén és a bal oldali előlap alsó részén is teljes rekonstrukciót alkalmaztunk. Az oldallemezek hiányait részlegesen retusáltuk.

Az egyes darabok helyreállítása után az első részben tárgyalt sorrendben állítottuk össze a predellát. A ragasztást - ahol lehetséges volt - elkerültük. Az összeillesztéshez uj facsapokat és ékeket használtunk. Legvégül a predellát védőbevonattal láttuk el. (VI11/21; IX/13.)

A restaurálást 1975 szeptemberében fejeztük be a Magyar Nemzeti Galéria Régi Művészeti Osztályának restaurátormühelyében.

sem kellett kitenni, és a konzolokat is megtámasztottuk. (VIII/20.)

32