Múzeumi műtárgyvédelem 3., 1976 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Nemes Takách László: Tunguz-evenki sámán lótakaró restaurálása
A hátoldalra ragasztott fehér hordozóvászon több helyen levált a nemezről, és meggyürodött. Ezeknek a részeknek a vlsszaragasztását is szilikonkaucsukkal végeztem el. A hátoldal fekete boritóvásznát kétféle eljárással lehetett a további károsodástól megóvni. Az egyik eljárás a beszövés, amelynek során a hiányok kipótlása úgy történik, hogy az anyagba az eredeti szálhoz anyagfajtában, szál vastagságban és szinben hasonló uj szálakat szőnek be. Mivel a kereskedelemben megfelelő szinü szálat csak kivételes esetben sikerül beszerezni, a szálat rendszerint át kell színezni vagy festeni. A szálfestést "Citocoll" ruhafestékkel végeztem. A beszövéshez az anyagot hímzőrámába vagy keretbe kell feszíteni, ügyelve arra hogy a szálak egyenesen és egymásra derékszögben fussanak. (Vigyázni kell arra is, nehogy a sérült anyag tulfeszitésével további károkat okozzunk.) A kifeszitett anyagba (az eredeti szálnak megfelelő irányban) tűvel fűzzük be az uj fonalat, hogy a sérült területen kb. 15-30 mm hosszan nyúljon túl. Ezzel a módszerrel tulajdonképpen szálanként egészítjük ki a szövetet, mindaddig amig minden lánc- és vetülékszál látszólag megszakadás nélkül fut a pótolt területen keresztül. A munka végeztével gyenge összevasalással, esetleg a beszövött szálvégek leragasz tásával összedolgozzuk a kiegészített részt. Beszövési technikával pótoltam ki a boritóvászon bal szélén néhány lyukat is. A másik eljárási mód az uj vászonra való rádolgozás. Ez a módszer főleg azokon a darabokon alkalmazható, amelyeken az eredeti anyag fáradt, törékeny; a be szövés mechanikai igénybevételét nem birja ki; az anyag olyan súlyosan rongálódott, hogy nem célszerű beszőni (egymásba érő kiegészítések); vagy az eredeti textilnek tartó, sulyhordozó szerepe van. Az uj vászonra való feldolgozásnál is lényeges, hogy lehetőség szerint az eredetivel azonos szövésű és szinü anyagot válasszunk. A színárnyalatot festéssel be kell állitani. A megfestett uj anyagot az eredeti anyaggal együtt gondosan himzőrámába vagy keretbe feszitjük, hogy a két anyag feszülése megközelítően azonos legyen. (Különben a levétel után összehúzzák egymást.) Az összehúzás elkerülésére a himzőrámánál alkalmasabb az olyan keret, amelybe az anyag egyszerre belefér. Ezután a sérült területek szélein kiszabadult szálvégeket a beszövéshez hasonló módon, tűvel huzzuk be az uj anyag megfelelő szálai közé. Ha a hiány széle nem foszlott, a szálak végei nem nyúlnak ki szabadon a szövésből, akkor a szövésből ki kell szabadítani. A keretről levéve az egész felületet gyengén átvasaljuk. A sámántakaró hátoldalát boritó fekete vásznat uj vászonra dolgoztam rá. A vászon levasalása után visszavarrtam a takaró hátoldalára boszorkányöltéssel, ahogyan eredetileg felvarrták. (XLIV/lOÜ; XLVIII/119.) Összefoglalás A tárgy eredetének és állapotának leírása után a szerző ismerteti az elvégzett anyagvizsgálatokat, majd a restaurálás menetét. A nedves tisztítás után következett a kiegészítés mind az elő-, mind a hátoldalon, különféle technikák (ragasztás, beszövés, vászonra történő rádolgozás stb.) segitségével.- 173
