Múzeumi műtárgyvédelem 3., 1976 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Lente István: A falképrestaurálás művészi kérdései

Ezeknek az elveknek a gyakorlati alkalmazása biztos alapot ad munkánkhoz, de a restaurálás szempontjából az esztétikai érték más vonatkozását is figyelembe kell venni. A művészi megismerés igazságai sohasem veszitik érvényüket, ezért a művészeti emlékek a ma emberéhez ugyanolyan fokon szólhatnak, mint saját koruk emberihez, tehát ilyen szempontból időtlenek, vagyis élő művészeti alkotások.

Mielőtt továbbmennénk, tisztáznunk kell néhány alapvető fogalmat. A falkép, amit a restaurátor kezel, a festékrétegből vagy - rétegekből és az alapul szolgáló egy vagy több vakolatrétegből áll. A vakolat hordozó alapja a falazat. Ennek fizikaikémiai tulajdonságai döntően beleszólnak a falkép állapotába. A vakolatréteg faktúrája, de gyakran a falazat egyenetlenségei is befolyásolják a falkép esztétikai hatását. A kép esztétikai értékének legfőbb hordozója a festékréteg legfelső hártyája, a festék epidermisze. Itt válnak érzékelhetővé az alkotás, az anyaggal folytatott küzdelem személyes jegyei. A művészi invenció és a festői kvalitás ezeknek a jegyeknek apró részleteiből tevődik össze.

Az építészeti értékek nem kötődnek mindig ilyen szorosan anyagaikhoz. Egy műemlék épületnek szinte minden látható, érzékelhető felülete, tetőzete, vakolata, festése megújulhat, mégis elfogadjuk hitelesnek. Az a paradox helyzet állhat elő, hogy az épület anyagaiból csak az az eredeti, ami nem látható, mégsem érezzük úgy általában, hogy értékei degradálódtak. Különösen akkor nem, ha a helyreállítás figyelembe veszi a kicserélt anyagok esztétikai sajátságait. Nyilvánvaló, hogy az épület funkciója szükségessé teszi a megrongálódott anyagok kicserélését. Mégis azt tapasztaljuk, hogy az eredeti felületek fokozzák az épület hitelét, sőt esztétikai értékét is, mert a műemléki élmény létrehozásában saját értékeiknél sokkal nagyobb szerepet kapnak. Másrészt, amilyen mértékben fokozódik a személyes jegyek szerepe az épület alkotóelemeinél, olyan mértékben válik megtartásuk fontosabbá, és a megóvás feladata nehezebbé.

Valamennyi falképünk többé-kevésbé rossz állapotban maradt ránk. Megrongálódtak akkor is, ha nem törődtek velük, de nem kevésbé, ha túlságosan a figyelem középpontjában álltak. A képek feltárása és tisztítása a restaurálás legkényesebb feladata, mert a festékréteg epidermiszét és igy esztétikai értékét mindig közvetlenül érinti. A falképek tisztítása a festékréteg sérülékenysége, az átfestések és a meszelések eltávolításának nehézsége, a szemcsés felület stb. miatt különösen nehéz feladat.

Hajlamosak vagyunk a műtárgyak készítési technológiáját tökéletesnek tekinteni. Kivált, ha esztétikailag értékesek. Pedig a művész az alkotás folyamán nem mindig szentel kellő figyelmet a technológiára, gyakran nem ismeri jól az általa használt anyagok tulajdonságait, vagy egyszerűen hanyagságból vagy egyéb okból nem törődik velük. Ezért a különféle falképek, s ezeknek különféle részei nem egyformán állnak ellen a külső behatásoknak. A színek egyenlőtlen tapadásuk miatt nem egyformán károsodnak, az egyik réteg hamarabb széthull, lepereg, a másik jobban ellenáll. így gyakran megváltjznak a képen belüli viszonylatok, megváltozik az eredeti művészi jelleg. De az anyagok önmaguk is többé-kevésbé romlandók. Elsősorban a szerves anyagok, de a falképeket jobbára felépítő szervetlen anyagok is a környezetükkel való állandó reakciójukban módosulnak. Ezek a

14