Múzeumi műtárgyvédelem 3., 1976 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

E. Nagy Katalin: XIX. századi kaukázusi szőnyeg restaurálása

mellé öltve újabb 5-6 csomősoron átvezettem. A következő felvetőbe ferdén át- öltve, ugyanezt a műveletet ismételtem, a hiány teljes pótlásáig. A szőnyeg végén az összes felvetőszálat pótoltam, a négyszeresével összecsomózott végeket a restauráló keretre erősítettem. Hogy az uj felvetőszálak egymástól egyenlő távolságra legyenek, egy segédszállal (melyet a restaurálás befejeztével eltávolítottam) négy sort szőttem le a keret széléhez közel eső részen. A keresztszál pótlására ugyanezt a módszert alkalmaztam - csak horizontálisan - mint a lánc pótlásakor.

A sorváltásnak ebben az esetben kétféle megoldását használtam: belső hiánynál a láncfonalon átvezetve a szállal fordultam a következő sorba. Szélpótláskor a szimpla nyolcas öltésmódot alkalmaztam. A szélkiegészitésnél az eredetivel megegyező színű gyapjúval megismételtem a szimpla nyolcas öltést. (XXXIIl/79;

XXXIV/83; XXXV/85-87; 2. ábra)

A láncfonal megerősítését szumáköltéssel végeztem. Ahol az alapszövet nagyobb hiányainak pótlása zavaróan hatott, ott a rajznak megfelelően becsomóztam a motívumok kontúrjait. A csomók teljes pótlása ellen szólt, hogy a szőnyeg eredetileg is alacsony csomózásu volt, a kopás és a kedvezőtlen körülmények pedig még jobban megcsonkították. Technikailag a csomók teljes pótlását az akadályozza meg, hogy az eredeti csomómagasságot nem lehet elérni, mivel a csomók már nyírás közben kihullanak az alapszövetből. (3. ábra)

3. ábra: A láncfonal megerősítése szumáköltéssel és gépcérnával.

Fig. 3.: Strengthening of the warp thread through "szúrnák"-stitch and machine thread.

Abb. 3.: Befestigung des Stengelfadens durch "Szúrnák"-Stich und Maschinenzwirn.

A szőnyeg teljes restaurálására az látszik a legjobb megoldásnak, hogy nem csomózással, hanem a megfelelő színre festett keresztszálak beszövésével rekonstruálom az ornamentikát.

144