Múzeumi műtárgyvédelem 3., 1976 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Szalay Zoltán: A borostyánkő és restaurálása

Szalay Zoltán:

A BOROSTYÁNKŐ ÉS RESTAURÁLÁSA

A borostyánkő általános jellemzése

A borostyánkő (succinit) régen kihalt harmadkori fenyők (Pinus succinifera/Conw/ syn. Pinites succinifer Göpp) fosszilis gyantája. A nyers borostyánkő alakja szabálytalan, szine leginkább méz-, vagy viaszsárga, de előfordul fehéres, barna, vöröses, kékes, smaragdzöld és ibolyaszinü is. A gyanták rendszerint átlátszóak, de sok az átlátszatlan, a felhős vagy a zavaros zsirfényii. Némelyik kékesen fluoreszkál. Gyakran csonthoz hasonló kéreg borítja őket. Ez mállási termék. A borostyánkő fajsulya 1,05-1,09, keménysége 2-2,5, törése kagylós, karca fehér. Dörzsölés hatására szagot áraszt, és negativ elektromosságot kap. Meggyujtva világitó lánggal ég, és kellemes szagu. 150°C-on meglágyul, 200-350°C-on pedig megolvad. Olajban főzve megpuhul, és hajlithatóvá válik. Vízben egyáltalán nem, forró alkoholban, éterben és éterikus olajokban nehezen oldódik. Jól oldódik viszont benzolban, kloroformban és kevés kámfort tartalmazó alkoholban. Szárazon desztillálva borostyánkősavat, borostyánkőolajat és vizet ad.

Összetétele

Vékonyrétegkromatográfiás vizsgálatokkal sikerült meghatározni egyes borostyánkövek pontos összetételét. Korábbi - ismert - vizsgálatok szerint összetétele leginkább a kámforéhoz hasonlit (CioHjgO), vagyis kb. 78 százalék C, 9,9 százalék H, 11,7 százalék O, 0,42 százalék S. Más szempontok szerint vizsgálva a succinit 70 százalék borostyánkősav-succiraresorcinolésztert, 28 százalék szabad succinoabietinsavat és 2 százalék d-borneolésztert, valamint egy kéntartalmú anyagot (nyomokban) tartalmaz. A lágy borostyánkő hasonló összetételű (succinoabietinsav-borostyánkősav), de szabad S-t is tartalmaz.) A glessit változatban nincs borneol, ehelyett egy carvolszeru anyagot, succinoabietinsavat és egy succininhez hasonló anyagot tartalmaz, és S-ben is gazdag.

Az allagitban (un. svájci borostyán) nincs borneol és borostyánkősav, N-ben és S-ben viszont gazdag, és egy még meghatározatlan gyantasavat is tartalmaz.

Keletkezése és fajtái

A borostyánkövek keletkezése abból következik, hogy a gyanta nem hajlamos el- szenesedésre és nem is korhad. A borostyánkövet adó fenyőfa, a mai luc és az erdei fenyő jegyeit egyesitő ősi tipusu fa volt. A gyantajáratokban képződött gyanta részben még a fa életében a szabad levegőre került, jelentős része azonban a gyantajáratokban maradt, és csak a fa elkorhadása után került felszínre. A gyanta áttetsző homályos tömegként tódulhatott ki a szabadba, ahol megkeményedett. Még kifolyása közben, magába foglalt növényi részeket és rászálló rovarokat.

125