Múzeumi műtárgyvédelem 3., 1976 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Szalay Zoltán: A borostyánkő és restaurálása
E gyantába zárt maradványok becses adatokkal szolgálnak a korabeli növényekről és állatokról. Érdekes módon igen ritkák a borostyánkőbe zárt fenyőlevelek (Pinus, Abies), sokkal gyakoribbak a tuja-levelek, valamint a ciprusok és Taxodiniumok. Találtak borostyánkőbe zárva gombákat, zuzmókat, mohákat és páfrányt is. Előfordulásai Legnevezetesebb lelőhelye Gdansktól keletre, a Balti-tenger partjain van (Sam- land). Itt hosszú rudakra erősitett hálókkal halásszák. Napjainkban bányásszák is. A borostyánkövet az un. kékföld tartalmazza. A kékföld a geológiai harmadkor alsó oligocénjében keletkezett, anyaga vastag, finomszemcséjű homokréteg, melynek jellemző szinét a benne nagy mennyiségben előforduló glaukonit szemek adják. Újabb kutatások szerint nem a Samland kékföldje a borostyán szülőföldje, máshonnan, a kékfölddel együtt került oda. Eredeti helyének a Samland, Bonholm, Gothland és Oesel szigetek között hajdan elterült szárazföldet vélik. További lelőhelyei Dánia, Schleswig-Holstein, Jütland nyugati partjai, valamint az Északi-tenger partvidéke. Megtalálható Sziléziában, Brandenburgban, Mecklen- burgban, és Szászországban is. Elvétve akad borostyánkő Hollandiában, Angliában (a norfolki tengerparton), Finnországban,Svédországban, az Uraiban, Szibériában, Portugáliában .Spanyolországban, Franciaországban, Szicíliában (kék, zöld, és tüzes borostyánkövek), Csehszlovákiában és Romániában. Néhány borostyánkőfajtát találtak Magyarországon is (ajkait, kiscellit, telegdit). További fajai a burmai birmit, a szicíliai fluoreszkáló simetit, a glossit, az allingit és a tasmanit, de ezek lényegében csak kuriózumok. Osztályozása A borostyánkövet még nyersen, nagyság és tisztaság szerint osztályozzák. A szortiment vagy equisit darabok tökéletesen tiszták, átlátszók, legalább 165-200 g-ot nyomnak. A tonnás kövek 8-125 g súlyúak, kisebb tárgyakat készítenek belőlük. A szennyezetteket füstölőkbe használják el, vagy kémiai preparátumokat készítenek belőlük. A csomós kövek a tonnás köveknél kisebbek, a firniszkövek pedig egészen aprók és borostyánkő firnájszt készítenek belőlük. Még apróbbak a homokkövek, ezek átlátszatlan, lyukas darabok. A röeök nagyobbak, de megmunkálásra alkalmatlanok. A megmunkálásból visszamaradt hulladékot füstölőben vagy kémiai célra használják fel. A borostyánkövet szin szerint is szokták osztályozni. A krétafehérségüek vagy világossárgák az un. csontok. Ezek igen sok borostyánkősavat tartalmaznak, és régente gyógyitóerőt tulajdonítottak nekik. Becses a félig átlátszó, világos zöldessárga vagy fehéres szinü basztart is. Megmunkálása A borostyánkövet esztergályozással és faragással munkálják meg. Esztergályozás közben ügyelni kell arra, hogy ne melegedjék túl, mert szétpattogzik. Saját porával vagy habkővel csiszolják, majd finom krétaporral fényesítik. Ahol nem fér126