Múzeumi műtárgyvédelem 3., 1976 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Temesváryné Bruder Katalin: Kora vaskori urna rekonstrukciója
lelő helyeken ragasztással rögzítettük. (XXVI/58) Természetesen a bordák nem lehettek teljesen szabályosak, hiszen az urnák formája általában nem szabályos, s ez alól a szóban forgó urna sem képez kivételt. A formát pedig mindig a meglévő töredékek határozzák meg. A plasztilin segítségével történő kiegészítés gondolatát elvetettük, elsősorban súlya miatt, de azért is, mert a kiegészítésre váró nagy felületeknél a plasztilin formatartása nem biztosított. Sokkal célszerűbbnek látszott az a megoldás, hogy a bordákat rézdróthálóval beborítjuk, és ez szolgál a gipsz alapjául. Ez nemcsak segédeszköz, hanem a gipsz kötése után erősiti is azt. További előnye, hogy a kiegészítésbe beépítendő darabokat dróttal fel lehet "varrni" a hálón a megfelelő helyre. A gipsz megkötése után a drótot óvatosan ki lehet huzni; a megmaradó lyuk olyan kicsi, hogy a felület kidolgozása közben el is tűnik. A gipsz felrakása és megkötése után az urnát talpára állitva egészítettük ki a perem töredékeit, hogy hiányuk ne zavarja faragás közben az arányokat. A faragást a szokásosnál is óvatosabban végeztük, mivel a tárgy kerámiaanyaga lényegesen gyengébb volt a kiegészítés anyagánál. A gipsz felületének kidolgozása után következett a díszítés rekonstrukciója. Sajnos az eredeti erősen lekopott, s igy a nyomok alapján a szakirodalomból rekonstruáltuk az urnát díszítő motívumokat (XXVI/ /59.) Minthogy az eredeti nyomok is grafitosak, ez grafitporral történt, az eredeti felületek érintetlen meghagyásával. Ezután következett a felület viaszolása. Tudom, hogy sok kolléga ellenzi a viaszolást, de eddig olyan anyaggal nem találkoztunk, amellyel hasonló hatást el lehetne érni. Arról, hogy feladatunk-e a tárgy eredeti megjelenését minél jobban megközelíteni, élénk viták folynak. Szerintünk igen, hiszen feladatunk a tudományos munka elősegítésén túlmenően az, hogy a múzeumlátogatóknak esztétikus és a keletkezése korát minél jobban kifejező tárgyakat lehessen bemutatni. Ezzel a módszerrel már több kerámia rekonstrukciója készült el, például, az ugyanerről a lelőhelyről származó, fekete, plasztikus diszitésü, nagyméretű urnáé. (XXVl/60) Ennek a teljes alsó része hiányzott, s a díszített felső része is igen töredékes volt. Az analóg urnákon végzett mérések eredményei alapján határoztuk meg e kor urnáinak átlagos arányait. A nyert arányok nyújtottak segítséget ahhoz, hogy a rekonstruálandó urna méreteit meghatározhassuk, bár a töredékeken kevés mérhető pont állt rendelkezésünkre. A rekonstrukciót először rajzban végeztük el. A rajz alapján a belső méretre teljes vázat készítettünk oly módon, hogy a bordákat a hozzájuk forrasztott karikák fogták össze kosársze- rüen, az urna aljánál, a has legszélesebb részénél, a nyak- és vállrész találkozásánál, valamint a perem alatt. Ennél a tárgynál különösen nagy jelentősége volt a dróthálóboritásnak, mert a legtöbb töredék nem csatlakozott a többi darabhoz, s igy fontos volt, hogy még a gipsz felrakása előtt a megfelelő helyen rögzítsük. Irodalom 1. T. Kemenczei: Früheisenzeitliche Keramikfunde von Nagybereki. Folia Archeologica 1976. 203-208. 2. u.o. 108 -
