Múzeumi műtárgyvédelem 3., 1976 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Illés János: A freskó technikája és a falfestmények helyreállítása
vastagabb vakolást még nedves állapotában lemeszelték. Száradása után erre rajzolta fel a művész vörös okkerrel a figurákat, a szinópiát. Majd a vörös festményrajz alsó szélétől a közepéig terjedő felületet kb. centiméternyi vastagságban mészdus vakolattal bevakolta, és a vörös felrajzolás látható részének kiegészítését, emlékezetből a fehér vakolatra megfestette. Ezután bevakolta a képrész felső felét is, és az előbbi módon kivetítve, a figura felső részét is megfestette. Ilyen módon haladt a festéssel a felületeken végig. A barokk freskótechnika A barokk festmények helyesen freskó-szekkók, mert - még Maulbertschnél is - csak egy rétegüek. Az építési időszakban vakolt és lemeszelt fal- vagy boltozati felületekre, amelyen apró lyukakat ütöttek, 1-1,5 cm vastagságú mészdus vakolatot hordtak fel, 4-5 óra alatt megfesthető felületre (4-5 m^). Ezt a vakolatot, mivel egyébként túl gyorsan szikkad, vajas állagú verem-mésszel vonták be, és ebbe a mészpépbe festettek lazúrosán vagy meszes festékekkel. Amit nem tudtak megfesteni, vagy elrontottak, azt rézsüsen vágták le, hogy a folytatást könnyebben lehessen az előzőén festett rész széléhez simítani. A festékeket a barokk festők jobbára bögrékben keverték el mésszel, a szinkeverékeket pedig a vakolaton állították elő. A szekkó A szekkóknál minden hasonlóan történik, a festés azonban a már megkötött, de még ki nem száradt - kötés közben levő - vakolatra kerül. A mészvakolat csak viz jelenlétében tud a levegőből szén-dioxidot felvenni, és azzal vegyülni. Ve- gyülés közben vizmolekulákat ad le a felületre. így az uj vakolás tartós nedvessége biztosítja a meszes festés egyenletes, jó kémiai kötését. A szerves kötőanyaggal készült falfestményeket nem nevezhetjük szekkónak. Ezek enyves, kazei- nes vagy temperafestmények. Tempera kötőanyagnak csak olyan festőszert nevezhetünk, amely emuigáit állapotban valamely száradó (növényi) olajat is tartalmaz. A kalcithártya negativ hatásai Ha a freskó, vagy más falkép vakolatrétegeit nem horzsolják fel, akkor az egyes rétegek között képződött kalcithártya csekély hőmérsékleti változások hatására is elválásokat okoz e rétegek között. (Hogy milyen könnyen keletkezik a mészhártya, azt mutatja egy kísérlet, melyben tömény mészvizzel telt pohár tetejére lehelünk. Már egyetlen lehelettől is észrevehető kalcithártya keletkezik a vízfelületen.) A rétegeket elválasztó kalcithártya következtében keletkező elválások néha egész üregekké terebélyesednek. Az elválások árulkodnak a kőművesek hanyag munkájáról. Másrészről hálásak is lehetünk a sorsnak, hogy sok régi freskó átfestésénél a hanyag kőműves megtakarította magának a vakolatleverés és újravakolás munkáját. Még azt is megbocsáthatjuk, hogy miközben apró lyukakat ütögetett a képfelületbe a kötés elősegítésére, előszeretettel célozta meg a figurák szemét, orrát vagy egyéb testrészeit. 9
