Múzeumi műtárgyvédelem 3., 1976 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Illés János: A freskó technikája és a falfestmények helyreállítása
A freskófelület ép kalcithártya lezárja a vakolat- és festményfelületet. Ez a hártyafelület azonban legtöbbször megsérül, megkopik. Helyreállítási műveletek alkalmával megfigyelhető, hogy a tisztitó vagy a konzerváló anyag nem egyenletesen szívódik a mélyebb rétegekbe, fényesebb és mattabb felületrészek jelentkeznek. Ez a jelenség tájékoztat a festmény készítésénél elkövetett hibáról, gondatlanságról, vagy a felületi kalcithártya károsodásáról. A sérült kalcithártya alatt rendszerint a mélyebb rétegek is károsodnak a beszivott nedvesség oldó, esetleg fagyással romboló hatásaira. A dokumentáció szükségessége A falképek helyreállításakor tapasztaltakat dokumentációban kell rögzíteni. A hibák valószínű kialakulási folyamatát és a helyreállítás utáni állapot prognózisát is fel kell vázolni. Minél hűségesebb az elvégzett műveletek, vizsgálatok, és egyéb beavatkozások leírása, annál könnyebb dolga lesz a jövő restaurátorának. Összefoglalás A szerző bevezetőjében felhivja a figyelmet arra, hogy a falfestmény károsodása elsősorban a helytelen technika következménye és csak másodsorban irható a környezeti körülmények rovására. Ezután arról szól, hogy milyen jellegű fal szükséges a jó freskóhoz, hogyan kell előkészíteni a vakolat felviteléhez, milyen a jó vakolat és hogyan kell azt felrakni a falfelületre, milyen festéket kell használni. Ismerteti a magyarországi középkori freskók készítési technikáját. Végül felhivja a figyelmet a restaurátori dokumentáció fontosságára. 10
