Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Hervay Istvánné: A Bécsi úti páncéltöredékek restaurálása

Páncéltöredékek

ki. Állításainak igazolására a pikkelyek elrendezését tartja azonosnak a két vértezetfajta között."

4. Sinpáncél (lorica segmentata). Hasonlóan a pikkelypáncélhoz, puha hőrrel bélelt, rövid ujju, elől nyitott és mélyen kivágott, combig érő kabát. A csipőn és a mell alsó részén 5-7 elliptikusán hajlított vaslemez sin, un. övsin helyezkedett el rajta. Minden felső túlérte a következőt, igy mozgáskor eltolódhattak egymáson. Hátul csuklók, elől csatok tartották össze. A vállakat is hajintett sinek borították. Elől a kabát szegélye mentén,

és a hát közepén két-két függőleges sin volt.A ginpáncél a pikkelypáncélnál jóval könnyebb, 3-4 kg súlyú. A bőrrészt gyakran bronz vagy arany rozettákkal diszitették.

Webster szerint az I.-II. században a lorica segmentata elől és hátul egymást fedő lemezpántokból volt összeállítva. Mozgásukat nem egymáson csúszó sinkapcso- lés, hanem a pántok hátrészére erősített bőrcsikok biztosították. Alul textiliából készült mellkendőt viseltek, hogy a fémlemezek ne törjék fel a bőrt. A páncél elől lánccal, hátul csatokkal záródott. Csatok erősítették egymáshoz a páncél felső és alsó részét is (II. tábla, 8-9. kép).

5. A berlini muzeum gyűjteményében szerepel egy páncélfajta, amely a sodronypáncél (lorica hamata) és a pikkelypáncél (lorica squamata) kombinációja. Apró gyürü- szövedék, hegyes pikkelyekkel diszitve.

6. Ide tartozik végül a lenpáncél, az un. lorica lintea, amely több réteg vászonból állt. Ezt azonban a katonaság nem. használta.- 77