Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Szalay Zoltán: A régészeti eredetű fémtárgyak restaurálása

1. A negativ anyagot nehéz úgy a törési szélekhez simitani, hogy tökéletes felületet adjon; 2. Az eredeti felületet nehéz izolálni az elektro­litoldattól. Ennek következménye az, hogy az eredeti felületre is ra­kódik anyag, amit a tárgy sérülése nélkül lehetetlen el- távolitani. A másik megoldás szerint a kiegészítendő részek megfelelő ismétlődő formáiról negativot veszünk, és kü­lön galvanizáljuk. Majd az érintkező széleket pontosan kirajzoljuk, és a szükséges részt fűrésszel vagy olló­val kivágjuk. Ezután, reszelővei pontosan illesztjük és helyére ragasztjuk a kiegészített részt. Ezzel a mód­szerrel a nagyon roncsolt szélű tárgyakat nem lehet a tárgy károsodása nélkül kiegészíteni. Kiegészítés műanyagokkal Egy műtárgyat, bármilyen céllal készült is, több­féle szempontból lehet értékelni. Nézzünk meg például egy szobrot. A legfontosabb a művészi értéke. Nem mind­egy azonban, hogy a szobor mit ábrázol, milyen célra, hogyan és miből készült. Tehát a művészi érték mellett, sokoldalú kultúrtörténeti értéke is van egy tárgynak, aminek nem szabad a restaurátor kezén elsikkadnia. Min­den esetben a teljes érték megmentésére vagy legtelje­sebb helyreállítására kell törekednie. Ez viszont nem minden esetben lehetséges. Egy táblakép az eredeti fá­val alkot egészet, de ezt nem egyszer el kell távolíta­ni a festmény megmentése érdekében. Még sorolhatnánk a példákat, de térjünk vissza az ásatásból előkerült tár­gyakra. Ezekre is érvényes az itt elmondottak nagy ré­sze, de itt még számolni kell sorsával az elkészítésétől napjainkig. Nem lehet figyelmen kivül hagyni, milyen ir­Fémtárgyak restaurálása- 58 -

Next

/
Thumbnails
Contents