Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Janovich István: A szabadtéri néprajzi múzeumok konzerválási és restaurálási munkamódszerei

Janovich István:

A SZABADTÉRI NÉPRAJZI MÚZEUMOK KONZERVÁLÁSI ÉS RESTAURÁLÁSI MUNKAMÓDSZEREI

A magyar muzeológia egyik legszebb, de legfáradságosabb feladata századunkban: létrehozni népi épitésze- tünk anyagi-szellemi kultúrájának komplex bemutatására a központi gyűjtőkörű Szabadtéri Néprajzi Múzeumot Szentendrén. E muzeumtipus megvalésitásának szándéka már régen felmerült, de megépítése évtizedekig húzódott, nemcsak nálunk, de jónéhány más országban is. A sok akadályozó tényező között kiemelkedő helyet foglal el, hogy a szabadtéri néprajzi múzeumok feladatát, jellegét pontosan még senki sem fogalmazta meg.

Az ICOM javaslatára 1957. julius 5-8. között Dániában (az UNESCO Nemzetközi Műemléki Bizottsága rendezésében) megtartott konferencián nyilatkozatot fogadtak el, amely az alapkérdéseket a következőkben definiálja (1): "Általános megegyezés szerint a Szabadtéri Muzeum olyan építészeti emlékek gyűjteménye,

1. amelyek a nyilvánosság számára nyitva állnak;

2. amelyek rendszerint a népi építészet körébe tartoznak: parasztok, pásztorok, halászok, kézművesek, kereskedő^, munkások házai a hozzájuk tartozó gazdasági és melléképületekkel (csűr, istálló); ipari építmények (malmok, fazekasmühelyek); boltok; falusi és városi, világi és egyházi épületek.

3. Ide tartoznak a kúriák, kápolnák, történelmi épületek, amennyiben eredeti helyükön való megőrzésükre nincs mód, továbbá az ipari forradalom korának emlékei is.

"Nem lehet elvitatni a szabadtéri muzeum elnevezést az olyan múzeumtól, amelynek épülete egészben vagy rész- 295 -