Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Janovich István: A szabadtéri néprajzi múzeumok konzerválási és restaurálási munkamódszerei

Szabadtéri múzeumok munkamódszerei

ben eredeti példaképek alapján épült másolat vagy méretarányos rekonstrukció, megfelelően van berendezve, és a látogatók megtekinthetik. Ez az engedmény azonban csak azzal a feltétellel érvényes, ha

1. a kiállitott tipus eredeti épitészeti em]ékei már nem állnak fenn;

2. a másolatok vagy rekonstrukciók a szigorúan tudományos módszerek szerint készülnek."

Különbséget kell tehát tenni az in situ megőrzött épület és az áttelepített, illetve újonnan létrehozott épületek állagvédelme között. Az első a műemlékvédelem területére esik, és viszonylag jól kialakult rendszere van. Mindez nem jelenti azt, hogy a műemlék jellegű építmények heterogén jellegű anyagösszetétele miatt a nagy jelentőségű kérdés megoldását nem fogalmazták volna meg. Az ICOMOS magyarországi tagozatának 1965-ben lezajlott megbeszélésén dr. Vargha László professzor jelentette ki: "A magyar (országos és regionális) szabadté ri néprajzi gyűjtemény jellegében és célkitűzésében, fel adatában: a néprajzi jelentőségű épitészeti emlékanyag - a néprajzi jellegű műemlékek - muzeológiai bemutatását, muzeális kezelését jelenti és biztositja. A szabadtéri néprajzi gyűjtemény ugyanis a néprajzi jellegű műemlékvédelem egyik sajátos, muzeológiai jellegű és célkitűzésű feladata." (2)

"A szabadtéri néprajzi gyűjtemény tárgyainál és épületeinél a műemléki kiválasztás, tehát az értékelés, végső soron ugyan az emlék megmentését célozza, de azzal a szándékkal, hogy eredeti helyéről elszállítva, muzeológiai gondozásba kerül. ... Ettől a pillanattól, illetve ettől a sajátos müemlékvédelmi-muzeológiai folyamattól kezdődően már nem mint műemlék, hanem mint mu- 296 -