Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Szabó Zoltán: A vakolatelemzés

Vakolatelemzés

így a homokok keletkezési koruk szerint elkülönithetők. Jellemző a homokra a szemcseméret-eloszlási görbe, ahol a különböző szemcsenagyságu részek mennyisége van feltüntetve. Jól elkülönül ezáltal a parti és a zátonyhomok a folyóvizi homoktól és a glaciofluviális homoktól. Lényeges a görgetettségi fok meghatározása. A felaprózódott kőzetszemcsének kezdetben sok a homorú felülete. Minél tovább viszi a folyó, annál jobban kopnak a kiálló részek, siklapok és domború felületek alakulnak ki. A konvex (domború), a plán (sik) és a konkáv (homorú) felületek aránya adja meg a görgetettségi fokot. Ez pedig

ugyanannak a folyónak különböző szakaszain (teraszain)

✓ 23

más és más, és az adott helyre jellemző.

A Duna homokja az újlaki parton 72 sulyszázalék

kvarcot és 21,7 Í° karbonátot tartalmaz. A maradékot a

nehézásványok - amfibol, piroxén, gránát, rutil, cirkon,

magnetit stb. - alkotják. Ezeket a kvarctól a 2,88-as

fajsúlyú bromoformmal elválaszthatjuk, mert a kvarc fajsulya kisebb a bromoformánál, és igy felületén úszik. A

lesüllyedt nehézásványokat mikroszkóp alatt fajtánként

számolják. Az ásványfajok változatossága az illető folyó

lehordási területére jellemző, az azonos fajspektrumon

24

belüli százalékos különbségek pedig a folyószakaszra.

Ha a homoklelőhelyek adatait ismerjük, akkor a vakolatban lévő homok származási helye a fenti paraméterek alapján meghatározható.

Pontos problémát lehet eldönteni a vakolatról készített vékonyésiszólattál. A kb. 20-30 mikron vastag csiszolat áteső fényben polarizációs mikroszkóppal vizsgálható, és a vakolatban lévő ásványok meghatározhatók.

Ha márvány- vagy mészkőpor volt a töltőanyag, akkor ez kémiailag nem különíthető el a vakolatban keletkezett- 283 -