Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Szabó Zoltán: A vakolatelemzés

A vizsgálat első lépéseként az 1 g körüli mintát 120°C-on kiszárítjuk, majd tized milligramm pontossággal lemérjük. így a változó mennyiségű viz eltávozik, és a vakolatban a nedvesség és a levegő szén-dioxidja hatására keletkezett kaicium-hidrokarbonát ismét oldhatatlan karbonáttá alakul át. Ellenkező esetben az ezt követő vizes oldáskor kioldódna, és igy a vakolat eredeti anyaga távozna el. A súlycsökkenés adata nem fontos, mert csak a vakolat pillanatnyi nedvességét mutatja.

Vizes oldáshoz kiforralt, forró desztillált vizet használunk. Ez szénsavat nem tartalmaz, igy a kalciumkarbonátot nem oldja. Kioldja ezzel szemben az összes oldható sót, amely utólag a talajból szivárgott bele vagy amelyet eredetileg a mész oltására használt viz és a nedves homok tartalmazott, A vakolatot ezután kiszárítjuk és lemérjük. A kapott súlyt tekintjük 100 $-nak, mert az előző két művelettel az összes esetleges és utólagos szennyezést eltávolitottuk.

Ezután a karbonáttartalmat határozzuk meg acidime- triás titrálással.1^ Eölös sósavval szabadítjuk fel a szén-dioxidot, kiszűrjük a sósavban oldhatatlan maradékot, és az el nem fogyott sósav mennyiségét nátronlug- gal mérjük vissza. A karbonát mennyisége fontos adat, mert jó közelítéssel arányos a vakolathoz felhasznált oltott mész mennyiségével.

A sósavban oldhatatlan maradék az eredeti vakolat töltőanyagának mennyiségét adja.

A titrálás végén az oldatból kicsapódik a mészkőből származott oldható kovasav, a fémoxidok és hidroxi- dok (vas-hidroxid, aluminium-hidroxid, mangán-oxid, ti' Vakolatelemzés- 278 -