Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Szabó Zoltán: A vakolatelemzés

Vakolatelemzés

teni, és meg kell keresni azt a néhány biztos adatot, amelyekből az évszázadok alatt átalakult vakolatot reprodukálni lehet.

A vizsgálat fontos része a mintavétel. Lehetőleg a fal több részéről vegyünk mintát, és az ezekből készült átlagmintát elemezzük. A többi helyről vett minta átlaga kczeliti meg legjobban az eredeti összetételt. A habarcsot lehetőleg a fal közepéből vegyük, feltehetően ott a legépebb. A vakolatot pedig a föld felszine felett, de ne a legmagasabb helyről. Ugyanis odáig húzódik fel a talajviz, és ott rakódnak ki benne az oldott ásványi sók. A minták mennyisége 5-10 g legyen.

Hasonlóan fontos annak megállapitása is, hogy milyen pontossággal kell az eredményeket megadni. Ennek eldöntésére egy kb. 4x10 cm-es vakolatdarab 3 különböző helyéről 1-1 g-nyi mintát vettem le. A következő eredményeket kaptam:

Savban oldható Savban oldhatatlan

co2 <f>

AB C

64,22 f 66,00 60,70 £

35,78 1° 34,00 </> 39,30 27,38 1° 28,40 $ 25,82 CaO 1o 35,98 </> 35,07 f 32,05 <f>

MgO $ 0,40 /o 0,41 i> 0,39 1°

(A pécsváradi 5.sz. gótikus vakolat)

A fenti eredményekből kitűnik, hogy a vakolatokat régen nem homogenizálták tökéletesen. Emiatt a sósavban oldható és oldhatatlan rész arányában 5-6 #-kal eltérő két vakolatot még azonosnak mondhatunk. Ha pedig azonos vakolatok esetében a százalékokban eltérés lehet, akkor legfeljebb tized százalék pontossággal érdemes meghatározni és feltüntetni az eredményeket.- 277 -