Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Pitter György: Kiállítási üvegtárlók készítése és ragasztása

Az ilyen ragasztott "buráju" vitrin - amellett, hogy a portól és a külső klimaváltozás egyes káros tényezőitől tökéletesen véd, tehát a műtárgyak állagvédelmét biztosítja - tetszetősebb és olcsóbb is a hagyományos tárlóknál.

Céljainkra olyan ragasztót kellett keresni, amely igen jól tapad az üveghez, viszonylag gyorsan és hidegen köt, a megkötés után nagy szilárdságú, de rugalmas, színtelen de legalább áttetsző, és nem tartalmaz olyan anyagokat, amelyekből idővel reaktiv gázok fejlődnek.

Fontos, hogy a ragasztóból kötés közben ne szabaduljon fel gáz halmazállapotú melléktermék, mivel ez az üvegfelületekről egyáltalán nem, vagy csak nehezen tud eltávozni, és nagymértékben csökkenti a ragasztó szilárdságát.'1' Ezért az oldószeres ragasztók használatát rögtön elvetettük.

A fenti követelmények figyelembe vételével kísérleteket végeztünk különböző ragasztógyantákkal. Elsősorban az un. poliaddiciós vegyületek (poljészterek, poli- uretánok és epoxigyanták) jöttek számításba. Ezek az anyagok mint többkomponensű ragasztógyanták szerepelnek a gyakorlatban. A kísérletek során a legjobb eredményt a Műanyagipari Kutató Intézet által, kidolgozott Eporezit R-6 gyanta és az Eporezit T-6 térhálósitó alkalmazásával kaptuk. Megvizsgáltuk a fenti kétkomponensű ragasztó szilárdságát. E célból lCxlO cm-es, 4 mm vastag üveglapokat derékszögben egymáshoz ragasztottunk, és terhelési próbának tettük ki a kötést. (A mintákat 4 nappal a ragasztás után a ragasztás vonalától 5 cm-re 2 kg súllyal terheltük meg.

Az Eporezit R-G-tal készült minták az összehasonlításképp készített egyéb epoxiragasztókkal ellentétben,

tívegtárlók ragasztása- 232 -