Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Hervay Istvánné: Csontfésűk restaurálása

Csontiésük

ami a ragasztásnál a hibák elkerülése szempontjából is nagyon lényeges. A másik fontos tulajdonsága, hogy oldható .

Teljesen kiegészíteni csak a 18. számú sirből előkerült fésűt lehetett, mert anyaga is, azonkívül darabjainak száma és mérete is megfelelő volt. (Méretei: hossza: 9>3 cm; szélessége: 4,2 cm.)

A kiegészítés menete:

A ragasztóanyagként is használt "Kalloplast R" jelzésű műanyagot először Perlittel kötöttem, hogy átlátszóságát elveszitse, majd oxidfestékkel megpróbáltam visszaadni a csont szinét. Előbb csak a fésűt egészítettem ki, oly módon, hogy alufólia- és polietilénfólia- ágyat készítettem a műanyag részére. Erre ráhelyeztem a darabokat, és a hiányzó részt kiöntöttem. Az alufóliára azért kellett polietilénfóliát tenni, mert bebizonyosodott, hogy az előbbi beleragad a műanyagba, de legalábbis nehezen választható le róla. Az utóbbi pedig önmagában nem elég merev. Kötés után a fölösleges részeket meleg szikével, reszelővei és csiszolópapirral eltávolitottam, majd finom fűrésszel kialakítottam az uj fogakat. A fésű két oldalán középen elhelyezkedő pántokat hasonló módon egészítettem ki. Yégül összeragasztottam a három részt (VII/46.)

A 23- számú sirból előkerült diszitett agancsfé- süt ugyanigy egészítettem ki - a hiányok és a rossz minőség miatt azonban csak részlegesen.

Említésre méltó még a fésűket pántjaival eredetileg összefogó vasszegek konzerválása. A szegek a korro- dálódás következtében elveszítették vasmagjukat, hólyagos, szivacsos szerkezetűvé lettek. A vákuumos impreg- náláskor műanyaggal telítődtek, és igy nem romolhattak tovább.- 219 -