Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Hervay Istvánné: Csontfésűk restaurálása

finom spatulával bontottam le róluk a földet, vigyázva a csont anyagára és az esetleges diszitésre (711/43,),

Savas kezelésre nem volt szükség, mert a föld nem tartalmazott sókat.

A 23. számú sirból előkerült fésű volt a leginkább korrodált állapotban. Ez szarvasagancsból készült, s a kövesedés következtében hamarabb jutott el a teljes el- meszesedéshez. A szarvasagancs ugyanis nagyobb mennyiségű bomlékony szerves anyagot tartalmaz, mint a csöves csontok. Tisztítása ezért külön figyelmet igényelt. Miután az egyik oldalon letisztítottam az agyagos földet, az összetartozó, de széttört darabokra un. japán papirt tettem. Erre enyhén nedves állapotban, folyékony szilikon gumit öntöttem, ami lehetővé tette, hogy a forma meg maradjon. Ezután a másik oldalon is letisztítottam a föl det, és a fésűt ezzel a szilikonággyal együtt kezeltem tovább. A földtől letisztított fésütöredékeket 95 %-os tercier-butil-alkoholba helyeztem, majd csipeszre csavart vattával megszáritottam,

A tisztítás után következett a stabilizálás (megerősítés). Yákuumos impregnálás előtt általában aceto- nos feltárást végzünk, ebben az esetben azonban a tárgy laza, porózus szerkezete miatt nem volt rá szükség. Impregnáló szerként Elastirol nevű műanyagot használtam, mely kitölti a pórusokat, és elég rugalmas ahhoz, hogy a csont további esetleges belső mozgásához alkalmazkodjon. A folyamat rövid ideig tartott, mert a csontok hamar telítődtek. Visszakapták eredeti szinüket, és ragaszthat ókká váltak (VII/44-45.)A teljes száradás után a darabokat összeválogattam, és Kalloplast R. jelzésű műanyaggal megragasztottam. Ennek a kötési ideje sokkal rövidebb, mint az Elastirolé,

Csontiésük

218