Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Hervay Istvánné: Csontfésűk restaurálása

Csontiésük Kémiai összetétele:

A csont egyharmada szerves, enyvadó, rugalmas anyag (ossein), kétharmada pedig szervetlen anyagokból - kalcium-foszfátból, kalcium-karbonátból, magnézium-foszfátból és kalcium-fluoridból -, ezenkívül számos nyomelemből tevődik össze. A friss csontban ezekhez még nagy mennyiségű viz is járul.

A szerves és szervetlen anyagok a csontban nem ve- gyület, hanem keverék formában vannak jelen, igy azokat egymástól könnyen szétválaszthatjuk. Ha a csont 5-10 $- os hig savba kerül, szervetlen alkotórészei kioldódnak belőle (dekalcináció), a szerves rész pedig sárga, rugalmas, hajlítható, metszhető alakban változatlanul megmarad. Ha ezt megfőzzük, csontenyvet kapunk. Tűzben elégetve viszont a szerves anyag távozik el (kalcináció).

A megmaradt szervetlen anyag, az un. csontföld szürkésfehér, rideg, törékeny. Alakja ez esetben sem változik, ami arra utal, hogy a csontban a kétféle anyag átjárja egymást. Az elföldelt csontban a szerves alkotórész elbomlik, a szervetlen alkotórész pedig ásványi sók felvételével elkövesedik (petrifikáció).

A csont az ólomnál ötszörte, a fánál kétszerte rugalmasabb. Szerkezete alkalmazkodik a statikai és dinamikai erők változásaihoz; úgy épül fel, hogy a legkevesebb anyaggal a legnagyobb igénybevételnek is megfeleljen. A csont tehát un. minimum-maximum szerkezet. Állományaiban:, az igénybevételnek megfelelően gerendarendszer alakul ki, tehát ha a csontra irányuló erő nagysága és iránya kevés, a szerkezete egyszerű, ha pedig sokoldalú, akkor bonyolult, és nehezen analizálható. Az erő irányának változása a gerendarendszer számát és sűrűségét növeli. Huzási erővonalak, un. trajektumok jönnek

216