Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Torma László: Szőrmésbőrök tisztítása és konzerválása
Szőrmest>őrök tisztítása Tisztítás A piszkos vagy megkeményedett tárgyat vízben áztatjuk, melyben kevés zsiralkohol-szulfonátot, vagy leva- pont oldunk. Színes rátétnél, hímzésnél mindenképpen végezzünk próbát, hogy színüket nem engedik-e. Az utólag zsiradékkal kezelt tárgyakból szerves oldószerrel távolítsuk el a zsírt. Az áztatás ideje nem haladhatja meg a nyolc órát (gyenge, málló tárgyaknál csak rövid ideig tarthat), mert a bőr ekkor már tulajdonképpen nyers, igy a romlás hamar megindul. Ennek jele az erős szag, vagy a bőr csúszóssága. A mosás folyamán a vizet többször cseréljük. A behatolt viz lehetővé teszi a rostok egymáson való elmozdulását, felpuhul a bőr. A későbbiekben a viz helyét a cserzőanyagok foglalják el. A husolást, azaz a bőr hájasrétegének eltávolítását a tárgy elkészítésekor már elvégezték, ennek minősége azonban hatással lehet a bőr.megjelenésére. Rosszul husolt irhák felszínén maradt hús-, vagy hártyafoszlányok takarják bársonyosságát, ezeken a helyeken kemény foltok maradnak. Elhullott állatok bőrére a hájasréteg "ráég", nem távolítható el maradék nélkül. A tároláskor megpállott bőrön, vagy ha az állat betegségen esett át, foltok, pettyek maradhatnak vissza, ezeken a hibákon utólag nem lehet segíteni. Konzerválás Mivel tisztításkor a tartósságot biztositó timsót a szennyeződésekkel együtt eltávolitottuk, a bőrt időállóvá a kikészítéssel tesszük, ez jelenti a szőrmésbőröknél a konzerválást. A szűcsök által használt csávalében az arány kis mértékben változó, általában a konyhasó kétszeresét veszik timsóból. A dara, vagy más "savanyító" mindig a 210
