Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Torma László: Szőrmésbőrök tisztítása és konzerválása

Szőrmést)őrök tisztítása mi hol született, hogyan csinálták."

A restaurálásra vonatkozó legfontosabb mondatot szeretném megismételni Vass József elbeszéléséből:

"Volt olyan is, aki összepiszkolta a bekecsét. Elhozta, hogy tisztítsuk ki. Kimondottan meleg sós-timsós vizzel mostuk le."

Meg kell azonban jegyezni, hogy Vass József csupán sima, fehérre csávázott bőröket készített, amely a tim- sós bőrkikészités jellemző sajátsága, a múzeumi anyag jelentős része azonban himzett és rátétes. Ezért eljárásai nem alkalmazhatók fenntartás nélkül.

A szücsmesterség az állatok bőrét szőrével együtt dolgozza fel, ellentétben a többi bőrkészitő mesterséggel (timár, tobak stb.), ahol a szőrzetet minden esetben eltávolítják. Az utóbbiak növényi cserzést alkalmaznak.

A bőr készítését csávalében végzik, amely timsóból, konyhasóból, vizből és a kikészítés alatt az enyhe savasságot biztositó összetevőből áll, amely korpa, búzadara, kukoricaderce lehet. (Egyes vidékeken a turóké- szitéskor megmaradt savót használják fel erre a célra.) Emellett egyéb kedvező hatásuk is lehet. A cserzőhatást a timsó AlgO^ tartalma fejti ki. A folyamat megfordítható, a csávalé már vizzel is kimosható. Timsós cser- zésü tárgyak keménységét a kioldódott cserzőanyag hiánya is okozhatja. Az ilyen bőrök visszaalakithatók nyersbőrré .

A restauráláskor követhetjük a bőrkikészités munkafolyamatait. A folyamatok megfordithatósága teszi lehetővé, hogy a tisztítást vizes közegben végezhetjük el.- 209