Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Torma László: Szőrmésbőrök tisztítása és konzerválása
Szőrmést)őrök tisztítása tam. Ennek a napi munkája: száz darab báránybőrből százhúsz darabig készítettünk ki naponta. Ki kellett mosni reggel a bőröket, lehusolni, csávába rakni, azután forgatni idejében. A magyarok alacsonyabb süveget használtak, a románok eredeti népviselete magasabb jellegű volt. Ezek fel- krauz bőrökből készültek. Amit felkrauznak neveznek, az fényes fekete karakül bőr, vagy mi festettünk fehérből feketére. Én akkor már végzett mester voltam. A mester- vizsgát német szücsmunkából tettem le. Réka-, nyest- szabást, hörcsögbundát, rókaboát kellett tudni szabni, különböző gallérokat átszabni. Olyan jól sikerült, hogy egyenesen beválasztottak a vizsgáztató bizottságba. Természetesen külön kellett vizsgázni. Bukarestből küldtek könyveket, eredeti perzsáknak a szüleményeiről, hol terem a legjobb perzsa, mi is a karakül tulajdonképpen. Mi történik, amikor elégnek a bőrök. Mint a Kolozsvári Iparkamarának a tagja, ebből vizsgáztattam az utókort." A suba "A subát, vagy bundát csak hirből hallottam. A cső- bánoknak, pásztoroknak, volt subájuk. Maga a csobán fun- doréban, azaz másodtejben, amit egyszer már kifőzött, abba tett sót, timsót. Ebben készítette a bőröket. Amikor elkészült, a kampós botján, amivel a birkák lábát kapta el, azon törte meg, saját maga varrta. Subát árulni vásáron szücsmestert nem láttam, abban az időben igy a kezembe nem került. Ezt én később felkutatni akartam, most, mikor két évvel ezelőtt Erdélyben voltam, nem találtam meg. A szűcsök már nem emlékeznek, nincs, aki csinálja. Minden lassan eltűnik, csak az emlékek maradtak. Ez egy óriási fogalom, el kellene menni minden községbe, városba érdeklődni, akkor rá lehetne jönni, hogy 208
