Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Torma László: Szőrmésbőrök tisztítása és konzerválása

Szőrméstőrök tisztítása

vágta. Összefogtuk, szabadkézzel, ollóval, sablon nélkül vágtuk ki. A rátétet, pántokat, szegőket közönséges csirizzel ragasztottuk rá a bekecsre, amikor megszáradt, azután varrtuk ki. A levarrás mindenütt fekete szinü fonállal történt.

Használtunk félkörös cakkozást, szegőnek máit, (a mái a bőr has- és hónalatti kopasz része. T.L.), durvább munkára.

A sasköröm úgy született, hogy amikor szabásnál nem lehetett kikerülni a hibát, kis szakadást, lyukakat, arra a mester külön irhából sasköröm formájú kis rá tétdarabot vágott ki és ráragasztotta. Azt mi tanulók varrtuk rá. Duplakörmöt, vagy szimplakörmöt, mindig függött a hibának a nagyságától.

A szirony egy diszités, a szakadástól védi a cérnát. Pár milliméter keskeny esik. A bőrt, ha csak közönséges cérnával varrjuk rá, az rég lekopott volna. Rátekertük a cérnára, s akkor öltöttünk. Csak a tü és a cérna megy bele a bőrbe, a szirony nem.

Gombokat - bőrgombot, ezt magunk csináltuk; üveggom bot is használtunk, az üzletből vásároltuk. Csak gömbölyű gombot csináltunk, hosszúkását nem. Ritkán a közepére hárászból, himzőfonálból, kis bojtot huztunk."

Hímzés

"Harmadéves koromban már ciframunkát, gyönyörű hímzést kellett elvégeznem.

Bőrvarrásra, hímzésre háromélü szücstüt használtunk. A 12, 13, 14, 15-ös számú tűk vékonyak, ezeket használtuk hímzéshez. Olyan tü alkalmas erre a célra, amelyiknek mind a három oldala egyformán volt megkopva. Nem lehet az, hogy az egyik laposabb, mert akkor deformálódik, nem ott bújik ki a bőrből, ahol az ember akar- 206