Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Szalay Zoltán: Újabb adatok az üveg romlásához

ammóniatartalma 0,75 mg, foszfáttartalma 1,5 mg volt. A leváló fehér rétegek izzitás közben gázlángnál nem olvadtak meg, csak vörösen izzottak, és nem mutatták a nátrium sárga szinét.

576 TK ,jelü sir. A benne talált üvegfelület teljesen sima, korróziómentes volt. Helyenként mechanikai sérülések nyomai látszottak. A belső üvegfelület szurokdugóval érintkező része csiszolási nyomokat és enyhe korróziós nyomokat mutatott. Az alsó rész felülete, amely viasz-olajos emulzióval érintkezett, teljesen sima volt. A talaj pH-értéke 6,5 volt, a talajból ammóniát nem sikerült kimutatni, a foszfáttartalom 2,0 mg volt.

Ha a sirokban levő üvegek környékéről vett talajminták pH értékét vizsgáljuk, akkor azt tapasztaljuk, hogy egy enyhe elsavanyodással állunk szemben. A legmagasabb pH-értéket a 58 sir talaja mutatta, 8-at. A 104, 121 sirok pH értéke 7,5, a többi semleges, vagy enyhén savanyu (pH értékük 6,5). Ha figyelembe vesszük, hogy a 58. sir üvegje a legmagasabb pH érték mellett is a legjobb állapotú üvegek közé tartozik (i 11/12) ugyanakkor a 6,5 pH értéknél a legkülönbözőbb romlási értékű és formájú korrózió fordul elő (pl. a 561. sir és a 576. sir leletanyaga), láthatjuk, hogy a pH érték ilyen formában nem befolyásolja az üveg romlását. Valószínűnek tartom - de ezt még más ásatások anyagával össze kel] hasonlítani - hogy a pH érték emelkedése az üvegben - megfelelő romlási tényezők jelenléte esetében - a romlás intenzitását fokozza.

A siroknak a legfelső talajszinttől való mélységét megvizsgálva, látható, hogy az egyik sir, a 561. számú a többitől eltérő körülmények között volt. Ez a sir a talaj legfelső szintjétől 60 cm-re feküdt. Az elemzésÜvegromlás- 187