Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Szalay Zoltán: Újabb adatok az üveg romlásához

és foszfáttartalmának ilyen nagy különbsége feltűnő, mivel a két üveg egész közel feküdt egymáshoz. Pontos helyzetfelmérés utólag már lehetetlen volt, emiatt csak következtetni lehet. Valószínűnek tartom, hogy a nagyob- hik üveg az ionok vándorlásának útjában állt, és igy megóvta a kisehh üveget az erőteljesebb hatásoktól.

332 TK számú 326 sir. Barna korrózió alatt (IV/23.) apróbb, helyenként megjelenő gömbhalmazok, sima felszínen. Az üveg alja erőteljesebben maródott. A belső üvegfelület is különböző felszinrajzot mutatott, a felső részén néhány repedési vonaltól eltekintve az üvegfelület fényes volt. Az elsó részén viszont erőteljes, gyors romlás nyomai látszottak - sűrűn összeérő gömbhalmazokban, amely - erre utal a rétegek csekély száma - általunk ismeretlen okból hamar abbamaradt. Az üveg eltörése következtében feltehető, hogy az eredetileg üvegben lévő anyag szétszivárgott. így magyarázható az üvegfenék külső maródása is.

A talaj pH-ja 7, ammóniatartalma a külső rétegben 0,75 mg, foszfáttartalma 1,0 mg volt. A belső földtartalom ammóniatartalma 1,0 mg, foszfáttartalma 1,0 mg volt.

361 sir. A sirban több üveget találtak, amelyek közül kettőt vizsgáltam meg. Mindkettőt fehér, gyöngyház- fényü korrózió fedte. Az elsőnél ez alatt kivül és belül sima felületet találtam, a belső felületet sűrűn elszórt apró fehér pettyek borították. A második üveg külső felülete karcos volt, helyenként inkább a fenékrész felé gömbhalmazokkal tarkítva. A belső felület felső részei karcos rajzolatot mutattak. Az alsó részek felületét különös - a többitől eltérő formájú - gömbhalmazok fedxék (IV/24. ). A talaj pH értéke 6,5, a külső talaj

Üvegromlás

_ 186