Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Szalay Zoltán: Újabb adatok az üveg romlásához

re utal. Az üvegcsőben fehér amorf anyag maradt vissza, amely nem olvadt össze az üveggel. Körülötte azonban az alapüveg meghabosodott.

264 TK számú 129 sir. Az üveg teljesen morzsákra esett szét. A talaj pH-ja 7, amméniatartalma 1,5 mg, foszfáttartalma 2 mg volt. Megismételtem az előbbi eljárást az üvegmorzsákkal. Az összemorzsolt üvegből ammóniát nem tudtam kimutatni. Az izzitásnál zöld szineződés nem mutatkozott a kapilláris üvegében, ellenben a fehér maradék homályosan kristályos formát mutatott, alakzata nagyon hasonlított a lécalaku wollastonithoz, melyet dr. Knapp Oszkár közöl "Szilikátüvegek kristályosodása" cimü könyvében. E kristályfajta a nagy mésztartalmú üvegekre jellemző. Az alapüveg ebben az esetben is meghabosodott. A nátrium jellemző szine ebben az esetben sem jelentkezett.

A 536 TK számú 271 sírban két üveg volt. Az első sötétbarna, egyszínű korrózió alatt gömbhalmazos bomlás. A gömbhalmazok mélyén hálózatos vonalak (iv/21.)

Két különböző időben keletkezett kráterforma látható: a korábban - lassú folyamat eredményeként - keletkezett nagyobb és az apró kráterekből álló rész, amelyek erőteljesebb hatások következtében sűrűn egymás mellett keletkeztek (rajzolatuk hasonlít a III/l8-19Jcépekhez). A második üveg az előbbinél kisebb, gömbalaku, barna, egyszínű, a korrózió alatt a felületet hézagosán megjelenő gömbhalmazok fedik. Az üveg belső felülete teljesen azonos módon korrodálódott a külső felülettel. A hálózatos vonalak helyenként ennél az üvegnél is megtalálhatók. A talaj pH-ja 7, ammóniatartalma 6,0 mg volt. A kis üvegnél az ammóniatartalom 0,1 mg, a foszfáttartalom 2,0 mg volt. A két üveget körülvevő talaj ammóniaÜvegromlás- 185