Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Szalay Zoltán: Újabb adatok az üveg romlásához

elő. A talaj pH-ja 7, az első üveg ammóniatartalma 2,0 mg, a másodiké 1,5 mg volt, mig foszfáttartalomra rendre 6,0 mg és 8,0 mg-t mértem.

300 TK, 229 sir. Az üvegen a "barnás korrózió alatt a felületen repedésvonalak metszették egymást, néhol gömbhalmazok látszottak. A korrózió külső megjelenésére a barna alapszin, néhol fehér keresztekkel volt jellemző.

A külső és belső talaj pH-ja 6,5» a külső talaj ammóniatartalma 0,75 mg, foszfáttartalma pedig 0,5 mg volt. A belső talaj ammóniatartalma 0,5 mg, foszfátot nem tartalmazott. A belső üvegfelületen korróziót nem észleltem.

555 TK. 255 sir. A hamvasztásos sirból két üveg került elő. Az első tárgy, egy üvegnyak felülete sima fényes volt, csak öntési nyomok látszanak rajta. Az öntési vonalak mentén kezdődő, néhány évesnél nem régebbi gömbhalmazok vannak. (A második üveg felületén kizárólag öntési nyomok találhatók.)

A talaj pH-ja 6,5» ammóniatartalma 0,75 mg, foszfátot nem tartalmazott. Az üveg körül a földben faszéndarabok voltak.

264 TK számú, 121 sir. A részben elüvegtelenedett edény konzerválás nélkül apró darabokra hullott. A talaj pH-ja 7>5» ammóniatartalma 2,0 mg, foszfáttartalma 4,0 mg. A megtisztított üvegtörmelékből is lehetett ammóniát kimutatni, a lakmuszpapiros módszerrel. Izzi- tásnál (a törmelék) a lángot nem festette meg sárgára.

Ez azt mutatja, hogy a nátrium eltávozott az üvegből. Kapillárcsőbe forrasztva egy kis rögöt - a cseppenés hőmérsékletén - a rcgöcskét körülvevő kapilláris üvege hirtelen zöldre szineződött, ez nyilván vas jelenlétéÜvegromlás

184