Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Szalay Zoltán: Újabb adatok az üveg romlásához
bői. Ennek következtében a felülete - a rétegeknek megfelelően - különbözőképpen korrodálódott. így kitűnő alkalom nyilt arra, hogy ennek alapján a korrózió marta felületekről készült mikrofelvételeket helyesen értékeljük. Felvételt az üveg négy különböző részéről készítettem. Az első (5.kép) az üveg nyakáról készült. Ennek a felülete fényes volt, csak a mikroszkópos vizsgálat mutatott ki mechanikai sérüléseket. A második felvételen (111/17} amelyet a sima felülethez legközelebb lévő korrodált részről készítettem, néhány nagyobb gömbhalmaz krátere volt látható. A kráter mélysége 15-17 mikron volt. A harmadik felvételen (III/IS), amelyet az üvegtest középső részéről készítettem, a gömbhalmazok összeértek, mivel ezen a részen a környezet hatása állandóbb volt. Végül a negyedik felvételen (III/I9),- amelyet a fenékrészről készítettem, a nagyobb kráterek mellett sürü apró kráterek látszottak. Ezen a részen volt a legintenzivebb kémiai hatás, és ezért itt nem volt elég idő a nagyobb gömbhalmazok kialakulására. Az üveg belső felülete teljesen épen maradt, erről felvételt készíteni nem tudtam. Belsejében feltehetően ételmaradék volt, amelynek vizsgálata még folyamatban van. Az üveg külső felületével érintkező talaj pH-ja 7, az Üveg belsejébe hullott talajé pedig 6,5 volt. A külső felülettel érintkező talaj ammóniatarxalma 0,75» foszfáttartalma 3 mg volt. A 265 TK, 58-as hamvasztásos sir üvege (vi/37«) teljesen korróziómentes. Nagyon apróra össze volt töredezve. A törés a kezdődő homályosodásból Ítélve a földbekerüléssel egyidősnek bizonyult. A talaj pH-ja 8 volt. Ammóniatartalmat csak nyomokban észleltem, a foszfor- fűrtartalom 2,0 mg volt. Üvegromlás- 182
