Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Szalay Zoltán: Az üveg romlásának okairól

Üvegromlás okai zett 100-200 Ä vastagságú repedések csökkentik. Minél öregebb az üvegfelület, annál tőül és vastagabbak a re­pedések a felületen. Ezeket a vonalakat nátrium gőzök­kel mutatta ki Andrade és Tsien (17). A régen haszná­latban levő folysavas maratás valőszinüleg azért fokoz­za az üveg szilárdságát, mivel ezeket a végtelenül ap­ró repedéseket eltünteti (16). Ugyancsak nagyon csökkenti a szilárdságot az üveg­felület nedvessége is. Az állandó egyenletes nyomás alatt az üveg elfárad és eltörik. Nyilvánvaló, hogy ezek a tényezők a földbe került üvegeknél előfordul­nak, ezért nem elhanyagolható tényezői az üveg romlásá­nak. V. Az üveg romlásának okai 1.) Elüvegtelenedés (17) Elüvegtelenedés alatt azt értjük, hogy a kvázi- kristály rácsos szerkezet lassan rendeződik, mig csak be nem áll a rendezett kristályos állapot, ez az elü­vegtelenedés mechanizmusa (Cox, Kirby és Lungu szerint 16). A kristályosodás sebességét a kristálynak az idő­egységére eső növekedése adja meg. Ez a sebesség az üvegösszetétel és a hőmérséklet függvénye. Általános­ságban a következő szabályszerűséget állapíthatjuk meg. Az üvegtelenedés annál későbben következik be, minél közelebb van az összetétele az alkotó rendszer eutekti- kus elegyéhez. Az üvegtelenedés annál erőteljesebb, mi­nél közelebb van az üveg összetétele, az üveget alkotó rendszer valamely meghatározott kémiai összetételéhez, vagyis a sztöchiometrikis arányhoz. Továbbá a kristályo­sodási hajlam annál erősebb, minél erősebben bázisos az olvadék. 167

Next

/
Thumbnails
Contents