Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Szalay Zoltán: Az üveg romlásának okairól

Üvegromlás okai

Savak, a Si-O-Si kötéseket nem támadják meg, viszont a Si-O-Na kötéseket elbontják és sét alkotnak. A sók a savakban oldódnak és eltávoznak; a nátrium helyébe hidrogén lép be. A hidrogén már nehezen cserélhető le. Ez tipikusan zeolitos ioncsere.

Az üveg felületén elektrolit oldatból két vegyértékű fém ionok adszorbeálódnak olyképpen, hogy a gélréteg Si-0 végcsoportokhoz fémion kapcsolódik. Ez önmagában laza kötés, mert a fémionnak csak az egyik vegyértéke van lekötve, másik vegyértékéhez valamilyen más mozgékony anion kapcsolódhat. Ha fémion minden vegyértékével kapcsolódhat az üveg Si-0 végcsoportjaihoz, akkor az adhézió sokkal erősebb. A fémionok adszorpcióját gyakran ion-csere folyamatok kisérik. A felületi adszorpció zeolitos csere formájában történik és alkáli ionok cserélődnek ki más ionokkal. Egyéb anyagok is jól tapadnak az üvegfelülethez: igy pl. a különböző élelmiszerek. Eltávolításuk gyakran nehézségbe ütközik. Aus- los és Paulson vizsgálata szerint a gélrétegben elhelyezkedő viz reakcióképes és az organikus vegyületek metil gyökeihez kötődik.

IV. Az üveg szilárdsága

Az üveg szilárdsága is nagyrészt az üveg felületi tulajdonságaival függ össze, bár ebben némi szerepet játszik a szerkezet is (14). A szerkezet heterogén voltával magyarázza Naray-Szabó (16) az üveg úgynevezett gyenge helyeit is. Ha ugyanis a Si-0 kötést alkáli -0 kötés helyettesíti, ez utóbbi lényegesen gyengébb az előbbi kötésnél. Még kisebb a szilárdság azokon a helyeken, ahol az oxigén hidak helyett az egyes rétegeket, vagy láncokat csak a Van der Waals erő tartja össze. Az üveg szilárdságát legjobban az üveg felületén keletke- 166