Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Szalay Zoltán: Az üveg romlásának okairól

Ü.ve gr omlás okai

oldja. Ilymódon alkálikussá vált oldat már az alkáliák- ra érvényes reakció-mechanizmus szerint működik tovább az üveg felületén. (Si-O-Si kötéseket bontja.) A kilúgozás következtében a tartósan nedvességnek kitett üveg felülete alkáliákban szegényebb lesz. A hidrogén-üveg nedvesedési körülményeinek kialakitásáért a felületi hidroxil anionok felelősek. A negativ hidroxil csoportok pozitiv csoportokkal kötést létesíthetnek. Az ilyen kötések alkalmával teljes nedvesedés következik be. Fémionokat tartalmazó elektrolitek éppen úgy nedvesítik az üveg felületét, mint a pozitiv csoportokat tartalmazó szénhidrogének.

Az üveg felülete különböző pH tartományban különbözőképpen viselkedik. A gélréteg duzzadása csak 7-10 pH tartományban következik be. A kalcium ionok kioldódása viszont csak 1-es pH-nál éri el a maximumot. A viz- nek és alkálikus oldatoknak az üvegfelületbe való behatolása lényeges roncsolódással jár, mert pl. a lúgok a Si-O-Si kötést bontják meg és Si-O-bázis és Si-OH kötések jönnek létre. Az igy elroncsolódott gélréteg gyakorlatilag megszűnik és a szerkezetileg bezárt alkáliák eltávoznak és nedvesség hatására kovasav gélréteg keletkezik. Az üvegfelületek alkálikus feloldódását néhány anyag inhibitorként gátolja. Ilyen például az Al(OH)^, Zn(0H)2 és a CaCOH^Hoffmeister saját kísérletei alapján felállított egy inhibitor sort, amely az alumíniumtól kezdve fokozatosan csökkentő hatással és a magnéziumtól pedig már negativ hatással működik. Ez a sor: Al5+-Ba2+-Sr^+-Mg2+-NH*-K+-Na+-Si4+-Be2+ hidroxid- jai.- 165 -