Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Szalay Zoltán: Az üveg romlásának okairól

Üvegromlás okai

homogén romlást szenvednek. Brill és Hood (l5) kimutatta, hogy ha üveget évekig vizben tartanak, akkor szerkezet nélküli homogén romlás állhat he. Minden esetre mechanikai sérüléssel keletkezett, illetve feltételezett szabad SiC és NaO kötések feltétlenül befolyásolják a romlás fokát és keletkezésének idejét, de ezt a környezettől elvonatkoztatni nem lehet.

Gyakorlatilag hidrogén- illetve vizmentes üvegfelület nincs. Az üvegfelület már kihűlés közben képes a folyadékokat, vagy azok gőzeit adszorbeálni. Ezért, ha az üvegfelület tulajdonságait tárgyaljuk, akkor mindig hidrogén üveget kell figyelembe venni. Az olvadékból lehűlt üveg felülete a levegő nedvességtartalmával érintkezve dealkalizálódik; a felületen laza mállott SiOp gélréteg keletkezik. Az üvegfelület szorpciós tulajdonságai, ennek a gélrétegnek köszönhetők. A mészalkáli- szilikát üvegeknél a gélréteg vastagsága 100 S körül van. A gélréteg a vizet szivacsszerüen felszivja és raktározza. Az alkáliák kioldódása fokozódik. Száraz körülmények között a hőmérséklet emelkedésével a gélréteg a vizet leadja. E folyamat közben a SiOp gélréteg pepti- zálódási foka megváltozik. A SiOp peptizációja közben a mészalkáliszilikát üvegek felületéből az alkáliák kioldódnak. Az oldódási sebesség az alkáli ion koncentrációtól, vagyis az üveg alkáloxid tartalmától függ. Gut- kinnak és munkatársainak eredményei alapján kimutatták, hogy az alkáliák kioldódása közben az üvegfelszinbe H és H^O ionok diffundálnak. Az ilyen módon keletkezett üveget hidrogén üvegnek nevezzük. (5. rajz)

Az üvegfelület dealkalizációja a fentiek szerint úgy képzelhető el, hogy a viz az üvegfelületen adszor- beálódik és az oxidokat NaOH és Ca(0H)2 formájában ki164