Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Szalay Zoltán: Az üveg romlásának okairól
Üvegromlás okai en folytatódik. A nagy vagy közepes alkáli tartalmú üvegek felületén ezenkívül még kristályos kiváláso'k is előfordulnak (III/12), Antik üvegek mállott felületén, fénymikroszkőpos vizsgálat alapján Geilmann (12) megállapította, hogy a kráterszerü "bemélyedés növekedéséből származó összefüggő mállott rétegben a körkörös Szerkezet jól megfigyelhető (III/I3), (ez az úgynevezett gömb- halmazos achátmállás). A keletkezett lemezek vastagsága 50-100 mikron. Több ilyen lemez összetapadva leválik. Megfigyelhető továbbá, hogy az antik üvegek törésfelületén sávozott és a rétegek elhelyezkedésére jellemző alakzatok fordulnak elő (III/12-13.) Zschacke (14), valamint Geilmann szerint a karcolatok mentén a kráterek elhelyezkedése füzérszerüen alakul ki (III/14). Ily- módon megkülöndöztethető a külső karcolt felület, az esetleg folyadékot tartalmazó edény belső felületéből, amelyen a kráteres szerkezet egyenletesen eloszlott. Uj üvegfelület keletkezésekor - pl. ha az üveg eltörik, vagy esetleg megkarcolódik - az üveg finom szerkezeti kö tései a törés, illetve a karcolás helyén megszakadnak. Mészalkáliszilikát-üvegek friss felületén ezért szabad SiO és NaO kötések tételezhetők fel. Nyilvánvaló, hogy a friss üvegfelület tulajdonságai - különösen az adszorp ciós, kemoszorpciós és adhéziós tulajdonságok - lényegesen különböznek magának az üveganyagnak, vagy a már elöregedett üvegfelületnek tulajdonságaitól. Az üvegfelület korróziója azonban nem magyarázható, csak a mechanikai sérüléses vagy ép felület különbségével. Vannak üvegek, amelyek földben - összetételüktől függetlenül - egyáltalán nem, vagy csak kevéssé korrodálódnak, valamint vannak üvegek, amelyek nem kráte- resen romlanak és ismét vannak üvegek, amelyek teljesen- 163
