Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Szalay Zoltán: Az üveg romlásának okairól

Üvegromlás okai

képzésre, amelyek könnyen tulhevithetők és folyadékuk könnyen tulhüthető.

A kvarcüvegen kivül gyakorlati használattan nem található egyösszetevős üveg. Tölt összetevő alkalmazásával megfelelően változtatni lehet az üveg tulajdonságát,

A változtatásoknak egyik célja, hogy a könnyehh feldolgozhatóság kedvéért az olvasztási hőmérséklet ne legyen túl magas. Az üveg minőségére való tekintettel fontos, hogy az üveget likvidusz hőmérséklet felett legalább 3O-35 C°-kal dolgozzuk fel. likvidusz hőmérséklet alatt értjük azt a hőtartományt, ahol az üveg-olvadékban a kristályosodás megindul, tehát elkezdődik a molekulák rácsba rendeződése. Feldolgozási hőmérséklet alatt pedig azt a hőtartományt, amelynél valamilyen módszerrel (pl. öntés-fujás-hengerlés stb.) kialakítjuk az üveg végső formáját. Ha a feldolgozás a kristályosodási (likvidusz) hőtartományban történik, akkor gyenge minőségű, elüvegtelenedésre hajlamos üveget kapunk.

Az üveges állapot tartósságát általában több alkotó felhasználásával lehet biztosítani. Erre nem használhatók azonban az olyan oxidok, amelyek mineralizáló hatást gyakorolnak az üveg összetételére. Az összetételnek, a sok komponensü rendszernek az eutektikumát, vagy legalább az adott rendszer valamely két alkotójának eutektikumát kell megközelítenie (6).

A kristályosodási hajlamot kedvezőbben befolyásolják a nagy atomtérfogatu elemek, viszont ugyanakkor a szilárdságot csökkentik, legkedvezőbbek azok az összetételek, amelyek viszkozitása az eutektikus pont közelében a legnagyobb. Az üveges állapot kialakulásának alapfeltétele az olvadt anyag megfelelő gyors lehűlése. A használati üveg összetétele legtöbbször a SiC^- CaO-Na^O rendszeren nyugszik.- 158 -