Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Szalay Zoltán: Az üveg romlásának okairól

Üvegromlás okai

Az üvegek összetételük szerint rendkivül változatosak: sokféle anyag és anyagkeverék hozhaté üveges állapotba, mégis a technológiailag használható anyagok száma elég kevés. Üvegösszetételek szempontjából következőképpen csoportosíthatjuk az anyagokat:

1. üvegképző oxidok

melyek a térhálós és lánc szerkezetek kialakításában vesznek részt és igy az üveges állapot elsőrendű hordozóinak tekinthetjük. Ilyenek a sziliciumoxid Si02, bór- trioxid (B20^)> foszforpentoxid (P2O5). Ide sorolható még az ólomoxid (PbO), kadmiumoxid (CdO), cinkoxid (ZnO), stb. Jelentősebb az aluminiumoxid (A120j), amely az alkáli és földalkálioxidok mineral:záló hatását csökkenti és a magméziumoxid (MgO), amely kis mennyiségben (néhány százalék) kedvező hatást gyakorol az üveges állapot megtartására, mig nagy mennyiségben növeli a mineralizá- cióra való hajlamot.

2. Módositó oxidok

az olvasztóoxidok az egyvegyértékü alkáliföldfémek oxidjai, melyek az üveg olvadását alacsonyabb hőmérsékleten is lehetővé teszik. Ilyenek a litiumoxid (LÍ2O), nátriumoxid (Na20) és a káliumoxid (K20).

3. Stabilizáló oxidok

ezek elsősorban az alkáli földfémek és egyéb két vegyértékű fémek oxidjai. Növelik az üveg kémiai ellenállóképességét és javitják a mechanikai tulajdonságát. Ilyenek: a kalciumoxid (CaO), báriumoxid (BaO), mag né - ziumoxid (MgO), stronciumoxid (SrO), ólomoxid (PbO) stb.

A Si02, A1205, MgO, Na20, K20 évezredek óta ugyanolyan alkotói az üvegnek, mint ma. A múzeumi minták analízise azt mutatja, hogy az ókori üvegek összetétele csaknem megegyezik a jelenlegi kereskedelmi üvegekével.- 159