Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Szalay Zoltán: Az üveg romlásának okairól

II. Üvegek összetétele, üvegképződés (5)

A szilikátok hajlamosak arra, hogy ha olvadékukat lehűtik gyorsan, akkor üveget adnak. Ebben különböznek a szervetlen sóktól és általában a fémektől, amelyek olvadékuk gyors lehűtése esetén is, kristályos szerkezetűek lesznek. Ennek a jelenségnek az az oka, hogy a szilikátok olvadékának viszkozitása a szilárdulási ponton - ellentétben a sokkal folyósabb sókkal és fémekkel - igen nagy. A nagy viszkozitás tekintélyes ellenállást jelent a rendeződés pillanatában. Ezzel függ össze az is, hogy az üvegeknek nincs határozott olvadáspontja. A szerves gyantákhoz hasonlóan a hőmérséklet emelésével fokozatosan lágyulnak meg. A folyamat visszaforditható. A dermedés és lágyulás igen széles hőmérsékleti tartományban játszódik le: az üvegnél több száz fokot is kitehet.

Az üvegképződésnek két szélső esete van

1. ) Az anyag hibátlan kristályként olvad meg, vagyis hevités közben a kinetikus energia meghaladja a rácserőket. Ilyen tipusu anyag a kvarc. Ez határozott olvadásponttal rendelkezik.

2. ) Az anyag megolvadás közben, vagy olvadáspontja felett olyan rendszerré alakul át, amely a szerkezeti elemek nagy változatát tartalmazza gyűrűk, láncok, aggregátumok formájában, melyek különböző alakúak. Ebben az esetben úgy jön létre az üveg, hogy csökken a rendezett elemek találkozásának valószinüsége. Erre példa a

P2°5*

Ezek szélső esetek. Az anyagok jórésze nem az előbbi szélső esetnek megfelelően olvad meg. Legtöbb kristályban több-kevesebb mértékben rácshibák keletkeznek a felmelegités közben. Olyan anyagok hajlamosak az üvegÜvegromlás okai- 157