Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Szalay Zoltán: Az üveg romlásának okairól

Üvegromlás okai

hasonlóságnak kell fennállnia. Ilyen többek között pl. az éles olvadáspont hiánya, ami egyes kristályokra szintén jellemző (pl. ezüstjodid kristály). Hasonló a helyzet, ha az üveges állapotú anyag és a kristályos anyag "belső energiatartalmát vizsgáljuk. A halmazállapotra vonatkozó klasszikus elmélet értelmében a szilárd állapotot az atomoknak a rács elve szerint rendezett elhelyezkedése jellemzi. A folyadékok és gázok a kinetikus energiájuk következtében rendezetlen (amorf) halmazok. A megfigyelések szerint a cseppfolyós állapot sokkal közelebb áll a szilárdhoz, mint a gázokhoz. Példa erre a fajsuly-változás. A szilárd állapotból a cseppfolyós állapotba való átmenetnél (olvadásponton) a fajsuly-vál- tozás sokkal kisebb, mint a cseppfolyósból a gőzfázisba való átmenetnél (forráspont). Ez azt jelenti, hogy olvadásnál az atomok távolsága sokkal kisebb, mint párolgásnál, tehát a szilárd és folyékony halmazállapot belső energiája között kisebb a különbség, mint a folyékony és gázhalmazállapot belső energiája között.

A szilikát üvegekre jellemző /SiO^/^- szerkezeti csoport a térben tetraéderesen helyezkedik el. A tetraéder középpontján a szilicium található, vegyértékeivel a tetraéder csúcsaiban elhelyezkedő négy oxigén vegyértékeihez kapcsolódva. A csúcsúkban elhelyezkedő minden egyes 0 ~ ionnak, igy egy-egy szabad vegyértéke marad. Kémiailag (sztöchiometria szabályai szerint) a kvarc Si02 szerkezetű, szerkezeti (térmértani) szempontból azonban /SiO^/4“ csoportokból áll. A SÍÖ4 csoport azonban önmagában nem létezhet, csak rácsszerkezetben fordul elő, mert csak igy elégitheti ki a négy szabad vegyértékét. (4. kép)- 156 -