Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Szalay Zoltán: Az üveg romlásának okairól

Üvegrcmlás okai

tétele nagyon változó. A régi időkben teljesen tapasztalati utón készitették. Összetételét befolyásolta a közelében található alapanyagok minősége is. Feltehetően - mivel régi időkben az üveg luxuscikknek számitott - az üvegcserepet és a gyártási hulladékok felhasználható részét is ujraolvasztották vagy bekeverték az uj masz- szába. Teljesen azonos összetételű üvegeket még ma is nehéz késziteni, az ókorban pedig ez egyenesen elképzelhetetlen volt. Egy bizonyos: bármely összetételű is legyen az üveg, legalább egy üvegalkotó oxidot kell tartalmaznia. Üvegalkotó oxidok azok, amelyek önmagukban is üveges állapotba vihetők. Erre a célra a régi üvegeknél a SÍO2 és az Al^.O^ használhatók. Mivel az üveg alkotói közül az összetételekben a SiC^ vesz részt a legnagyobb mennyiségben, ezért a köznapi értelemben vett üveget szilikátüvegeknek mondjuk. Általában a SÍO2 az összetételekben 60-70 $-kal vesz részt, ehhez képest az A^Oj 2-5 $-a elenyésző.

Az üvegalkotó oxidokon kivül a gyakorlati használat ban lévő üvegek tartalmaznak még módositó oxidokat is. Ezek az alkáli fémek, alkáli földfémek, ritka földfémek oxidjai, továbbá a FeO, ZnO, CdO, -PbO stb. Vannak 2-3-4- és több komponensü üvegek és az AlpO* csak más üvegalkotó oxidokkal együtt épül be az üveghálőzatba.

A szerkezeti kutatásban a különböző elméletek közül elsőnek Tammanét kell emliteni. Tamman az üveget túl hütött folyadéknak tartja. Evvel meg tudja magyarázni az üveg tulajdonságainak egy részét: igy az izotropiát, az elüvegtelenedést és az éles olvadáspont hiányát.

Mélyebbre hatolt a problémába Lebegyev (1921) krisz talit elméletével. Feltételezi, hogy a szilikátolvadékok kristályosodásának rendkivül nehéz körülményei kö—

132