Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Szalay Zoltán: Az üveg romlásának okairól

Üvegromlás okai

zött (nagy viszkozitás) a kristályosodás még kezdeti szakaszában megáll. így rendkivül kis méretű kristályok keletkeznek, amelyeket krisztalitoknak neveztek el.

Újabb kísérletekben, amelyekkel a krisztalitos elméletet kivánták igazolni, kvarc-nátron üveg megfelelő hőkezelésével krisztobalit kristályokat állítottak elő. Ezzel azt akarták bizonyítani, hogy az adott üvegben, a tulajdonképpeni kristályok keletkezése előtt már jóval megvoltak a finom elosztású rendkivül kicsiny krisz- talitok. Ha léteznek ilyen apró krisztalitok, akkor elvileg megszűnne a különbség a kristályos és az amorf állapot között. Náray-Szabő (1961) szerint a krisztalitok egymáshoz való csatlakozása csak szabálytalan külső felületek által történhet, de ez magával vonná azt, hogy legalább a nagyobb része nem kristályos volna. Ha pedig a krisztalitok csatlakozása szabályos lenne, akkor tulajdonképpen a krisztalitok megnagyobbodása állna be, ami viszont tapasztalatokkal nem egyezik.

Az egynemű (homogén) kvázikristály rács-elméletet Zachariasen dolgozta ki. A kvázikristályos elmélet szerint, az atomok a kristálykémiai törvényeknek megfelelően tetraéderes, oktaéderes stb. koordinációju csoportokban helyezkednek el. A folyadékok annyiban térnek el a kristályoktól, hogy térbeli eloszlásuk nem rendezett. Ezt az elméletet az üvegszerü szilikátokra is kiterjeszti Zachariasen. Ezek szerint az üvegszerü szilikátok rácsszerkezetüek ugyan, de szimmetria nélkül. A kvázikristályos feltevés abból az elképzelésből indul ki, hogy a kationok és anionok ionsugarak nagysága szerint koordinálódnak tetraéderekbe, oktaéderekbe stb. A koordinációs csoport a szerkezet alapeleme, amelyekre a kristályokéval azonos törvények érvényesek.- 153 -