Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Szalay Zoltán: Szabadszállási kora bizánci üvegpohár felületének technológiai vizsgálata

A rajzok egy részénél apróbbak és laposabbak a felületi gödrök (a rajz halványabb, mint másutt). Ennek okát utólag pontosan meghatározni nem lehet. Vagy eleve apróbbra készítette a mester a mélyedéseket, vagy az üveg felületéből csiszolt le valamit. Ilyen, feltehetően csiszolási nyomokat csak egy helyen észleltem, bár ez is kétséges, mert a megmunkált üvegfelület másik oldalán található nyomok inkább hasonlítanak, az elöregedett üveg felületéhez. Másutt viszont világosan látható, hogy a nagyobb és a kisebb, sekélyebb pontok sűrűn váltakoznak egymással. Biztosan nem lehet tudni, hogy ezzel a mesternek mi volt a szándéka. Lehet, hogy csak előzőkben emlitett figyelemkoncentréció játék, de az is elképzelhető, hogy ily módon valamilyen árnyékolási lehetőséget kivánt kihasználni. Ez utóbbi azonban ellenőrző, reprodukáló munkák nélkül nem bizonyítható.

További kérdés volt, hogy a megmunkált felületet a mester milyen szerszámmal alakította ki. Erre felvilágosítást az egyedül állógömbszerü képződmények adnak. Ezek kerülete szabályos kör alakú töretlen vonal, ellentétben a IV/26. bemutatott korróziós képződménynyel. Természetesen az egymást metsző körök vonala az érintkezésnek megfelelő alakot vesz fel. Ilyen szabályos kórformát csak forgó furótesttel lehet elérni. Valószínű, hogy a fúró rcgzitett volt, és a csiszolandó tárgyat tartották alája. Hogy forgó testtel van dolgunk, bizonyltja, hogy helyenként a fúró megszaladt, és az üveget végigkarcolta. Ha összehasonlitjuk ezeknek a gömböknek a belső felületéről készült különböző nagyitásu felvételeket, (. V/33-36.k. ) az ugyanezen üveg korrodált felületéről készült felvételekkel (IV/25-27. képen ), akkor jól láthatjuk a különbséget a két fajta üvegfelület

Szabadszállási üvegpohár- 144 -